„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

Nagyobb korunkban a szünidőben szép külföldi autóutakat tettünk szüleinkkel Ausztria, Olaszország, Svájc legszebb helyeire, anyám vezetése alatt rengeteg múzeum, templom, kiállítás látogatásával. Nővéreim 14 éves korukban kezdtek magán tánciskolába járni és az évzáró vizsgára kapták első hosszú ruhájukat. Engem 12 évvel ért ez a szerencse. Vera táncvizsgájára én is elmehettem, a Szántai néni által komponált hosszú fehér ruhában, lapossarkú lakkcipőben; majd 14 évesen én is bekerültem Gyenes bácsi tánciskolájába. Báli ruhám története ismét anyám elveit világítja meg: házi varrónőnk, anyáin előkelő szalonban csináltatott estélyi ruhájának másolatát készítette el, fiatal lánynak illő anyagból és megfelelően diszkrét kivágással. Ebben Juci nővérem bálozott már egy évet, majd én örököltem, mivel termetem szinte azonos volt az övével. Vera, eltérő termete miatt új ruhát kapott. Érettségi után két nővérein kémia szakon végzett az egyetemen. Én, a fekete bárány „csak" óvónőképzőbe kerültem, aminek örültem, mert igen szerettem a gyerekeket már akkor is. Engem ugyanúgy nem kérdeztek meg szüleim, hogy van-e kedvem ehhez a pályához, mint ahogyan Jucit és Verát sem. A szülök teljhatalmúak voltak, a lázadás gondolata fel sem merült bennünk. Tudtuk, okosabbak, tapasztaltabbak nálunk, tudtuk, javunkat akarják és bár kényeztetésben, dicséretben szinte sosem volt részünk, mert a rendes viselkedés jeles tanulás magától értetődő kötelesség volt, azt is tudtuk, szeretnek bennünket. Ez a szeretet azonban szemérmes volt, szavakban szinte soha ki nem fejeződött, tettekben, testi gyengédségben ugyancsak ritkán. Születésnapunkon, karácsonykor, húsvétkor a megajándékozás és jókívánságok után kaptunk egy-egy puszit, különben, év közben soha, pedig kivált anyám rendkívül érzékeny, szentimentális természet volt. Spártai szigorral neveltek fegyelemre, egyik főcéljuk az elkényeztetés elkerülése volt. így például, ha pénzt kértünk iskolai cikkek bevásárlására, az utolsó fillérig el kellett számolnunk. Zsebpénzünk kevesebb volt bármely barátnőnkénél. Nekem férjhezmenetelem napjáig, 1944 elejéig, napi 1 azaz egy pengőm volt, amikor egy presszó kávé 1,20-ba került a belvárosban! Nagyvonalú volt ezzel szemben a kiházasításunk. Mindhármunknak vettek a szülők egy-egy lakást és azt a legjobb lakberendezőkkel rendeztették be. Juci kelengyéjével együtt anyáin mindjárt megrendelte Veráét és az enyémet is. Éveken keresztül járt hozzánk egy csinos fiatal parasztasszony, aki a számtalan toledós ké403