„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Molnár Olga: Munkanélküliség a szellemi pályákon alkalmazott nők körében

kalmazásban, és valamely oknál fogva elvesztették állásaikat. Tulajdonképpen csak ezeket volna szabad a szellemi munkanélküliek osztályába sorozni. Van azonban ezenkívül egy másik réteg is. Azon nőknek nagy tömege, akik minden felkészültség nélkül, a gazdasági vagy a családi körülmények kényszerítő nyomása alatt sodródtak ebbe a csoportba, és tömegük helyzeti energiájánál fogva nyomják az előbb említettek rétegét. A minősítési igények leszállása, melyet a háború alatt a szükség szült meg, állandósult. Akkor ez a folyamat természetes következménye volt az emberhiánynak, és az adott körülmények között helytálló is volt. A rendes viszonyok helyreállása után azonban tíz-húsz évvel, végtelen nehézségek sorozatának vált kiinduló pontjává. Az alsó, kezdő állásokat még ma is — a szokásjog alapján — olyan tömegek tartják megszállva, melyek kedvező körülmények által adott esetekben sem emelkedhetnek feljebb, és amelyeknek igényeit teljesen ki is elégítik az itt nyújtott csaknem minimális ellenszolgáltatások. Ezek a tömegek zárják el az útját a későbbi, sokkal jobban felkészült fiatalabb nemzedéknek, mely, így a kezdő lépéseket sem tudja megtenni a neki megfelelő életpályákon. Köztudomású volt ugyanis a húszas évek második felében, hogy akkor, mikor érettségi vizsgával, néha főiskolai oklevéllel rendelkező fiatalok teljesítettek szolgálatot mint villamos kalauzok, gyári munkások és háztartási alkalmazottak, az alacsonyabb köz- és magánhivatalnoki állásokat a háború alatt bekerült olyan egyének tartották megszállva, akik a minimális négy középiskolai végzettséggel sem rendelkeztek. Ez a visszásság bizonyos fokig még ma is fennáll. Érthetetlen ugyanis, hogy akkor, mikor az 1923-as népoktatási törvény hat elemi iskolai osztály elvégzését kívánja meg még a falu napszámosától is, mikor az új iparoktatási törvény a tanoncviszonyba kerülő fiatalságtól négy középiskola elvégzését követeli meg, találunk még jelentékeny számmal olyan egyéneket, aki ezzel a ma már hivatalnoki szempontból minimálisnak sem mondható képesítéssel tisztviselői állásokra pályáznak. Amilyen helyesen és a felvilágosodás szellemében látta meg a kormányzat, hogy az országnak értelmes és képzett iparos- és kereskedőosztályra van szüksége, és ehhez képest emelte itt az iskolázottsági kívánalmakat, olyan érthetetlen az az engedékenység, melyet a közés magánhivatali alkalmazásban lévő hivatalnokgárdával szemben tanúsít. 375