„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: Budapest gondjai (1927)

Érdekes, hogy az utolsó hat esztendőben még a népesség felekezetek szerint való tagozódása is megváltozott. Az 1925. évvégi statisztikából hiányzik nyolc és félezer izraelita, aki az 1920-as népesedési statisztikában még benne volt. Hová lettek? Nem vándoroltak el, hanem csak átköltözködtek a statisztika más rublikájába; ugyanis 1800 zsidó más felekezetre tért át; és félezer pedig az ismeretlen vallásúak rovatában szerepel, abban a rovatban, amelybe a felekezetnélkülieket szokta elkönyvelni a statisztika. Nagy az eltolódás a foglalkozási kategóriák között. A kenyérkeresők száma ugyan ma is körülbelül akkora, mint 1920-ban volt, de ma cca 20-20 ezer főnyivel kisebb úgy a kereskedő, mint az ipari kereső népesség. Ezzel szemben a bizonytalan foglalkozású és nem állandó keresetű emberek száma ugyancsak megnőtt. Erősen megduzzadt a mindenféle ügynökök serege; ezernél jelentékenyen nagyobb a nyugdíjasok száma; ellenben a hivatalosan számbavett szellemi és fizikai munkanélküliek száma 30 ezerre nőtt; pedig nem szabad elfelejteni, hogy ez a munkanélküliség, ha a családtagokat is számbavesszük, nem is 30, hanem 68 ezer emberre vonatkozik. [...] Ha tovább firtatjuk Budapest életének titkait: rájövünk, hogy a főváros kenyérkereső népességének több mint ötödrésze az állam vagy a város kenyerét eszi. Ennek a hatalmas apparátusnak a fenntartási költsége óriási terhet ró a főváros publikumára, mely a fogyasztási, fényűzési, valamint városi adókat, illetékeket és vámokat nem számítva az ország egyenes állami adóbevételeinek közel 38%-át fizeti. A közterhek súlyán csak az enyhít valamicskét, hogy ma Budapesten minden ötödik kenyérkereső vagy az állam, vagy a főváros alkalmazottja. Ezek itt költik el a keresetüket, és visszaaadnak valamicskét a kereskedelemnek és iparnak abból, amit adókban befizetünk. Ez pedig nagy szó, mert ma a közalkalmazottak a legfizetőképesebbek, és amikor tavaly a főváros megjavította alkalmazottainak a fizetését: menten meglátszott a piacon, hogy több pénz forog, s hogy többen és többet költenek. Aminthogy mindig meglátszik Budapest ábrázatán az is, mikor ősszel aratás után Pestre jön vásárolni a vidék; de megérzi a piac a házbérfertályt is. Február elsején például 45 millió aranykoronányi házbér volt esedékes, és megérezte a piac, hogy a publikum ebből a 45 millióból legfeljebb csak 15-20 milliót fizetett, a többit pedig a következő elsejékre hagyta. Minden-minden meglátszik a város ábrázatán, ha van pénze, ha nincs pénze; a jókedv és a gondok. Egy finom és érzékeny műszer, egy szeizmográf megérez minden változást, amit a gazdasági élet produkál, és ez a szeizmográf a publikum — 364