„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: Budapest gondjai (1927)

Ebből a nagy summából azonban nem is egészen 30 millió aranykorona volt csupán a főváros pénze. A többi magánosoké volt, akik két esztendő alatt — 1911 -ben és 1912-ben — nem 300 milliárdot—mint most,—hanem csak 300 milliót dobtak bele építés formájában a gazdasági életbe, de az a 300 millió aranykorona volt. (4 1/3 billió.) [...] Több, mint 27 ezer lakás és 93 ezer szoba volt az aratása ennek a háromesztendős akciónak. Csakhogy, mint minden láznak, úgy ennek az építőláznak is megvan a maga reakciója. És ez a reakció annál súlyosabb következésekkel jár, minél kisebb a gazdasági élet ellenálló ereje. Nem szabad elfelejteni, hogy az efféle lakásépítőakció, a hirtelen támadt munka- és kereseti alkalom rengeteg embert csődít fel a fővárosba, és a bevándorlók, az új jövevények itt maradnak akkor is, amikor kikoptak a keresetből. Itt akarják bevárni a jobb időket. Közben felélik, amit félreraktak és növelik a pauperizmust. Hogy a főváros legújabb lakásépítőakciójának mi lesz a végső következése: ebben a pillanatban nehéz lenne megmondani. Miről van szó? 3400 kislakás épül, főként a perifériákon; jobbadán egyszobás szegénylakások. Pedig szegénység és egyszobás lakás dolgában most sem szűkölködünk; hiszen Budapest lakosságának több mint a fele most is egyszobás lakásban lakik, és az a legszomorúbb, hogy olyan nagy a szegénység, hogy el sem fér a rendelkezésre álló egyszobás lakásokban. Új egyszobás lakásokra van tehát szükség, hogy azokat is el lehessen helyezni, akiknek eddig nem jutott rendes hajlék. A városi statisztikai hivatal legfrissebb lakásstatisztikájánál pregnánsabban semmi meg nem mutatja, hogy az összeomlás óta mint halmozódott a szegénység Budapesten. Azt már mondottuk, hogy a lakosságnak több mint fele egyszobás lakásban lakik. Ehhez azonban tudnunk kell még azt is, hogy az úgynevezett „rendes lakásokban" lakó népességnek majdnem fele: 40%-a negyed-, ötöd-, hatod- meg hetedmagával lakik egy szobában. De a statisztika osztályozza, skatulyázza a szegénységet is. A statisztikai hivatal a rendes lakásokban lakóktól külön választja azokat, akik nem is lakásban, hanem statisztikus terminus technicussal élve, egyéb bérleményben: boltban, raktárban, műhelyben, kocsiszínben, félszerben, stb-ben húzzák meg magukat. A múlt esztendő elején 54 ezren laktak ilyen „egyéb bérleményben" és az a legszomorúbb, hogy 1920-ban még csak 24 ezer lakója volt az egyéb bérleményeknek; tehát mindössze öt esztendő alatt 30 ezerrel nőtt meg a kocsiszínben meg a boltban lakók száma. 362