„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

ban álló vagy értelmiségi szabadfoglalkozású háztulajdonosoknak fizet lakbért, a többi pedig elaprózódik más foglalkozású háztulajdonosok között. [...] A lakásunk Budapesten minden száz ember közül egyszobás lakásban vagy annál is kisebben, mert mindössze egy-egy konyhában lakik 48,2, kétszobásban 27,2, háromszobásban 13,3 fő. Ennél is nagyobb lakásban csak minden kilencedik ember lakik, de természetesen nem mind mint bérlő. A háromszobásnál nagyobb lakásokban a cselédség, a személyzet mind nagyobb arányt ölt a lakóval és családtagjaival szemben. Az egyszobás lakások népének még csak 0,6%-a esik a cselédekre, a négyszobásaknál már 19,2%), a nyolcszobásoknál 32%> és az ennél is nagyobb lakásokban a bennük lakóknak 36,6%-a a házi cselédség, holott e viszonyszámokban minden lakás, a cselédtelen is szerepel. Az egyszobás lakások között csak minden ötvenedikben van cseléd — s még ez is meglepő —, a nyolcszobások között ellenben csak 9 százalékban, azaz tizenegy lakás közül csak egyben nincs. A lakások egyúttal a budapesti társadalom keresztmetszetét is szolgáltatják. Ez a kép nem egészen pontos, a határvonalak nagyon elmosódnak, s az idő is megváltoztatja vonásait. Újabban a kislakás egészen mást jelent, mint csak közvetlenül a háború előtt is; az egyszobás lakás ma már korántsem mutatja minden esetben a legalacsonyabb társadalmi szintet, sem pedig a gazdasági értelemben vett tehetetlenség, a sikertelenség legnagyobb fokát. így tehát a különböző évtizedekből származó adatokat nem lehet hitelesen összehasonlítani egymással. De azért mégis megvan a maga érdekessége annak a ténynek, hogy 1880 óta Budapesten a legnagyobb mértékben a háromszobás lakások száma emelkedett, és hogy csakugyan éppen annak a rétegnek a száma nőtt a legerőteljesebben, amely ilyen lakásokat lakik. 1880-at száznak véve 1930-ban valamennyi lakás számát 370, a lakosságét 276 jelzi. A lakások közül a 370 számmal jelzett átlagos növekedés mértékén felül csak a 2-4 szobás lakások száma emelkedett, melyeknek jelzői: 448,464 és 450. A többi lakáskategóriák elmaradtak a szaporodás ütemében. Az egyszobás lakások száma ötven év alatt pontosan megháromszorozódott, s az ötszobásak száma is majdnem pontosan ugyanebben a mértékben emelkedett. Az ötszobásnál is nagyobb lakásokban általában véve sokkal lassúbb ütemű a fejlődés. A hatszobás lakások számának emelkedését 215 jelzi, a hétszobásokét 180, a nyolcszobások az 1880. évi számnak pontosan a másfélszeresére rúgnak, az ennél is nagyobb lakások száma pedig 1930-ban kisebb volt, mint 1880-ban. Jelzőszámuk 88. 354