„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Móricz Miklós: A ház és a lakás (1920-1930)

vagyis ezeknek átlagos laksürüsége 8,5 fő, a többi házakban ellenben a laksürüség 82. A családi ház örömét és nyugalmát tehát a főváros népének csak igen kis része érhette el. Azonban az igazi mamutházak száma is elég kicsiny. Mindössze 25 lakóháznak van ötszáznál több lakosa és ezenkívül még 18 másféle épületnek; jobbadán kórházak, laktanyák, menedékházak ezek. A főváros lakosságának egynegyed részénél valamivel több lakik olyan házakban, amelyekben velük együtt 50-100 lélek lakik, egy ötödrésze 101—150 lakójú házakban él, s a 151-200 lakójú házakra már a főváros lakosságának alig a tizedrésze esik. A mammutházak felé való fejlődésnek körülbelül mindörökre vége is van; ha ennek a gazdasági feltételei megjönnének is, — ami egyáltalában nem lehetetlen — ma már a közegészségügy, a városrendezés és az építés maga is sokkalta több kímélettel van a lakó iránt, mint régen volt. Ma már a lakó talán nem mindig vágyik rá, vagy nem érheti el, hogy a maga házában lakjék, de mindenesetre úgy akar lakni, mintha csakugyan maga lenne a sajátmaga háziura. [...] Az igazi nagy háztulajdonosok a jogi személyek között vannak. Az állami és a városi hatóságoknak negyvennél is több házuk van, de van két olyan részvénytársaság is, amelynek ugyanennyi ház van a tulajdonában. A jogi személyek házbirtoka aránylag jóval nagyobb, mint a fizikai személyeké. 1920-ban száz fővárosi lakos közül 79 lakott fizikai személyek házában, 21 jogi személyekében. Pedig ugyanakkor száz ház közül csak 18 volt ezek és 82 a magánszemélyek birtokában. A jogi személyek a fővárosi háztulajdonosok között mind nagyobb szerephez jutnak. 1906-ban száz épület közül még 88 volt fizikai személyek tulajdonában, 1930-ban 82. És 1906-ban 100 lakó közül még 86 fővárosi lakosnak volt fizikai személy a háziura, 1930-ban pedig már a fővárosi lakbérjövedelem negyedrészét a jogi személyek hajtották be. A háztulajdonosok között 1906 óta nőtt az ipar és forgalom körében élők szerepe, mégpedig 1930-ig 34,1-ről 37,5-re. Bár a fizikai személyek háztulajdona általában és aránylag véve már 1920-ig is, tehát a háború évtizede alatt is csökkent, az ipar-forgalmi elem ez alatt az időköz alatt is növelni tudta házérdekeltségét, 31,1 -ről 3 3,2-re. Hogy pedig az utolsó tíz év alatt a vagyonmentő családi házak építése korában újra csak a kereskedő s iparos elem szerepe nőtt a háztulajdon terén, ebből joggal lehet arra következtetni, hogy a házépítéseknek e tíz év alatt valóban vagyonmentés volt a céljuk, és elsősorban éppen ez az elem igyekezett vagyonát családi és másféle házakba is átmenteni. 352