„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Török István: A budapesti bejegyzett cégek statisztikája (1890-1930)

dett a részvénytársasági alapítások száma (tekintettel a gazdasági élet erős fellendülésére, nagy bankok, iparvállalatok, helyiérdekű vasutak alapítására), de csak egy időre, mert a múlt század végén és az 1900-as évek elején már ismét ritkában fordultak elő. Csak 1906 után kezdtek a részvénytársaságok nagyobb mértékben szaporodni. Közvetlenül a világháború előtt az 1911-1913. évek átlagában a cégbejegyzések között már 7,3%-al szerepeltek a részvénytársaságok. A világháború nem kedvezett a társas vállalatok alapításának. A közkereseti társaságok aránya a cégbejegyzések között a világháború előtti 35,1%-ról, a háború alatt 24,7%-ra fogyott le. A társas vállalkozástól való idegenkedést minden valószínűség szerint a bizonytalan légkörben, a tőkekockázattól való félelem idézte elő. Ugyancsak erre vezethető vissza a részvénytársaságok egyre fokozódó elszaporodása is, tekintettel arra, hogy a vállalkozók a részvénytársasági forma révén a korlátolt kockázat előnyét igyekeztek maguknak biztosítani. A részvénytársasági alapítások száma, mely a háború előtt a legkedvezőbb gazdasági évben, 191 l-ben 137 volt, és erősen kiemelkedett a más években történt alapítások közül, a világháború idején, 1916-tól kezdve további ugrásszerű emelkedést mutatott. 1917-ben, de különösen 1918-ban már sokkal több részvénytársaság keletkezett, mint 191 l-ben (ennek folytán számarányuk a bejegyzett cégek között a háború idején már 14,1% volt). A háborús ipar és a háborús gazdálkodás célját szolgáló nagyobb vállalatalapítások többnyire részvénytársaságok voltak, maguk a hatósági intézkedésre létrejött háborús elosztóközpontok is ebben a vállalati formában jöttek létre. A részvénytársaságok legnagyobb fokú elterjedése azonban a háború után következett be. Jól látható ez a 20. számú tábla adataiból, mely szerint 1920 és 1924 között, 5 év alatt 1.756 részvénytársaságot jegyeztek be a budapesti cégjegyzékbe, csaknem annyit, mint 1876-1910-ig együttesen. Felmerül a kérdés, vajon mi lehetett az oka abban az időszakban a részvénytársaságok rohamos elszaporodásának. Kétségtelen, hogy a vállalkozási kedv a háború után soha nem tapasztalt mértékben kapott lábra, de a részvénytársaságok rohamos szaporodásának legerősebb ható okát nem is annyira ebben, mint inkább abban kell keresnünk, hogy a bizonytalan gazdasági légkörben a pénzérték állandó csökkenése mellett az anyagi felelősség, illetve vállalkozási kockázat korlátozásának legbiztosabb fellegvára volt a részvénytársasági forma (ugyanúgy, mint ahogy a világháború idején). Ez az indoka annak is, hogy az 1916-tól 1925-ig terjedő években igen sok egyéni és társas cég alakult át részvénytársasággá. 341