„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - A Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala által készített röplapszöveg a Szent István hét népszerűsítésére (1927)

A Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala által készített röplapszöveg a Szent István hét népszerűsítésére 1921 SZENT ISTVÁN — HÉT 1927. Budapest és a vidék Hála Istennek évről-évre enyhül az az ellentét, amit a forradalom lelki válsága mélyített az ország és annak fővárosa között. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy Budapest és a magyar vidék hazafiságának összetett ereje viheti legsikeresebben előre a magyar ügyet azon az úton, amely a béke igazságtalanságainak helyrehozatalához vezet. A fenti tény felismerése hozza egyre közelebb és közelebb Budapestet és a vidéket egymással. Ilyen közeledési és találkozási alkalom a Szent István-hét is, amelyet az idén is nagy fénnyel fog megülni Budapest és az ország vallásos és hazafias közönsége. Az augusztus 18-án kezdődő és 25-ig tartó Szent István-hét évről-évre gazdagodó nemzeti kultuszt jelent, amelynek egyesítenie kell minden magyart, kicsinyt és nagyot, a legfőbb méltóságtól a legszegényebb zsellérig. Azon a körmeneten, amely az idén még az eddiginél is nagyobb arányban fog végigzarándokolni Budavár utcáin, ott lesz a vidék minden eldugott községének küldöttsége, ott lesznek az ország nagyjai, és egy szívdobbanásban, egy nagy egyesülésben fognak összeforrni nagy királyunknak, Szent Istvánnak emlékezetében. Szent István királyunk áldott Jobbja, amelyet a körmenet körülvisz ájtatos útjában, teremtette meg a keresztény Magyarországot, vitt erőt és egységet abba a zür-zavarba, abba a lelki meghasonlásba, amiben ezer év előtt vergődött Magyarország. Akkor nagy Magyarországot kellett megteremteni, meg is teremtődött, de ebből a nagyszerű örökségből mi maradt miránk? Legutóbbi meghasonlásunkból már kezdünk talpra állani, kezdenek gyógyulni az ország lelki sebei, magyar a magyarnak nem ellensége, hanem megértő barátja kezd újból lenni. Ezt tanítja nekünk Szent István királyunk Jobbja, és szimbolikus jelentősége van annak, amidőn száz és százezer ember megy a Jobbkéz nyomában, és követi annak útmutatását. 323