„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Jegyzőkönyv a Nagykörút létesítése ügyében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest Főváros által kiküldött vegyes bizottmány üléséről (1884. január 14.)

mány a mai ülésben végezzen, hanem hogy jól végezzen, a tanácskozást megnyitottnak nyilvánítja. Gerlóczy Károly a főváros küldöttei nevében már előlegesen is kijelenti, hogy a főváros a közmunkák tanácsának a nagy-körút létesítésére irányzott törekvését a legnagyobb örömmel fogadja, mert úgy van meggyőződve, hogy mindazon intézkedések sorában, melyek a főváros fejlesztésére és felvirágoztatására ez ideig a főváros és közmunkák tanácsa részéről külön-külön vagy közösen tétettek, a nagy-körút létesítése leend a legüdvösebb. A főváros ennélfogva kedves kötelességének fogja ismerni a közmunkák tanácsával karöltve megtenni mindazt, ami módjában álland a nagy-körút céljának megvalósítására. Ezután az elnökség a következő előterjesztéssel járul a bizottmány elé: Mielőtt az elnökség a tanácskozás sajátképeni tárgyát képező kérdések érdemébe bocsátkoznék, szabadjon a nagy-körút ügyének történeti kifejlését rövid vonásokban vázolnia. A nagy-körút eszméje tudvalevőleg már 1871-ben került felszínre, midőn az 1871. évi XLII. t.cz. megalkottatván, abban egyrészt az útvonal épentartása céljából 900.000 Frt lett folyóvá téve, másrészt pedig az út vonalában építendő házak részére 30 évre terjedő rendkívüli adómentesség engedélyeztetett. Különösen ez utóbbi intézkedésnek az vala célja, hogy általa az építési kedv felébresztvén, a nagy-körúti telkek a szabályozási vonalon mielőbb kiépíttessenek, a törvényhozás azon reményben ringatván magát, hogy a nagy-körút vonala az ezt szegélyező telkek érintett kiépítése folytán mintegy magától elő áll, mit az úttestnek szakaszonkénti boulevardszerü kiépítése követett volna. A rendelkezésre álló összeg erejéig a közmunkák tanácsa az út vonalába esett néhány ingatlanságot csakhamar megszerzett, s az útnak egyik-másik kisebb szakaszát (péld. az osztrák-államvaspálya előtt elvonulót), tényleg megnyitotta. A további szakaszok megnyitására irányozott törekvést azonban az 1873. évben bekövetkezett pénzválság meghiúsította, s hasonlóképpen csalékonynak bizonyult azon remény is, hogy a nagy-körúti telkeken az építkezés a rendkívüli adómentesség kecsegtető kedvezménye folytán gyors lendületet veend. Évek teltek el anélkül, hogy a rendkívüli adómentességnek számba vehető hatása mutatkozott volna, mi kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy a nagy-körúton az építkezésnek oly nagy akadályai vannak, melyeket az említett adózási kedvezmény sem képes ellensúlyozni. 31