„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - A Budapesti I. kerületi Magyar Állami Tanítóképző Intézet tanári karának 1919-1920. évi jegyzőkönyveiből
ket: 1) intézetünk pályázati hirdetésében felkérjük a középiskolai, polgáriskolai, stb. igazgatókat, hogy a felvételért folyamodó tanulók okmányaihoz csatoljanak a tanulók erkölcsi és nemzeti értékelését tartalmazó tanártestületi véleményt; 2) küldjünk átiratot a Pedagógiumba, amelyben kijelentjük, hogy jövőben az intézetünkből oda folyamodókról erkölcsi és nemzeti véleményt csatolunk, s az elbírálásnál kérjük annak figyelembevételét; egyúttal kérjük a főiskolát, hogy az Apponyi-kollégiumba való felvételeknél hasonló szempontokat szíveskedjék alkalmazni; 3) intézetünk a közoktatásügyi miniszter úrhoz felterjesztést, [sic!] hogy ezt az eljárást egyetemessé tenni kegyeskedjék. A tanártestület elnök előterjesztéseit elfogadja. [. ..] 155 BFL VIII.130. a. Budapesti XII. ker. M. Kir. Áll. Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet iratai. Jegyzőkönyvek. 22. kötet. 155 A miniszter Quint József igazgató felterjesztését a Tanító- és Tanítónőképző Intézetek Királyi Szakfelügyelői Hivatalának adta ki véleményezésre. Wagner János szakfelügyelő elismerte, hogy „a beadványt tevőt a legnemesebb intenció vezeti", ugyanakkor rámutatott, hogy a tanulók erkölcsi magaviseletét a tantestület a magaviseletből adott osztályzattal bírálja el, a 10-14 éves korú gyerekek hazafias érzése pedig „még nagyon is irányítható, nevelhető, és alig vállalhatna egy testület az egyénre ily súlyosan kiható kérdésben felelősséget arra, hogy a tanulót nemzeti érzülete miatt a tanítói pályára disqualifikálja ... az esetleges hazafiatlan viselkedés már az erkölcsi magaviselet rovatban elbíráltatik. A ki tüntetésekben részt vesz, zászlót, címert meggyaláz, nem kaphat viseletből kielégítő osztályzatot, de az ilyet ki szokták különben is zárni az iskolából." Hozzáfűzi, hogy az egyedüli biztos óvintézkedés „nemzeti szempontból" az lenne, ha nemzetiségi tanulókat egyáltalán nem vennének fel tanítóképzőbe, ez azonban bel- és külpolitikai szempontból szóba sem jöhet. A minisztériumban ennek alapján a tanítóképző felterjesztését „ad acta" tették. Ld. MOL K 502. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Tanítóképző és óvónőképző intézetekre vonatkozó iratok. 1920-5-13954. 306