„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Herczeg Ferenc emlékezései 1919-ről

(A május 1 -jei tömegmészárlás egyébként állandó vágyálma volt a proletár ifjúság lelkesebb részének.) Szabados népbiztos, aki eddig ott kaszinózott a fogházirodában, a városba szállított az autóján. Sehogy sem tudtam elképzelni, ez a jámbor ember, aki finom műgyűjtő volt, hogyan került bele a forradalmi vezérkarba. Valószínűnek látszik, hogy rokoni alapon. Másnap reggel Kunfi népbiztos autót küldött a Hűvösvölgybe, hogy beszélni szeretne velem; az autóval egy szépen fésült gentryfíú jött, aki titkári szolgálatot teljesített mellette, mint azelőtt a minisztere mellett. Kunfi előszobájában két, előkelő családból való ifjú hölgyet találtam; ők arra akarták használni a szabadság szellőjét, hogy bevitorlázzanak a filmsztárok révébe. A népbiztost akkor láttam életemben először. Azt mondta nekem: — Nem voltam Budapesten, mikor ön a túszok lajstromára került. A kormányzótanács tegnapi ülésén kezességet vállaltam, hogy nem fog semmiféle ellenforradalmi dologba keveredni, de ígéretet nem kívánok öntől, tegyen, amit jónak lát. Tulajdonképpen azért kérettem magamhoz, hogy figyelmeztessem: ne aludjon otthon! Mi nem bírunk a saját terrorista alakulatainkkal, úgy tudom, hogy azok közt különböző ostoba proskripciós lajstromok keringenek, és lehet, hogy valamelyiken az ön neve is szerepel, mint Tisza István barátjáé. Tehát egyenlőre ne aludjék otthon, és ha megtudná, hogy éjnek idején keresték, akkor szóljon nekem. Kunfit nem láttam többet az életben, de ma is rokonszenvvel gondolok arra a férfira, akinek én goromba levelet írtam, és aki válaszképpen kiszabadított a fogságból. A népbiztostól elmentem a Markóba, hogy visszaköveteljem az aranyórámat, amit Kecskés elvtárs a bicskámmal együtt elkobozott. Az elvtárs végigböngészte könyveit, de az én órámnak sehol semmi nyoma. De akkor megfogott egy vén börtönőr, és egy pincehelyiségbe vezetett, ahol egész boglyába hányva hevertek a Kecskés-féle paklik. Szerencsére a harmadik borítékon az én nevem állott, és én visszakaptam a holmimat. 288