„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Tervezet a fővárosi lakosság egy részének vidékre telepítéséről (1919 nyara)

osztott egyének, ha csak kisegítő munkásokul a gaz és csalán felszedésére, és eltávolítására használtatnak is fel, a föld termőképességét, szakértők szerint legalább is 50%-kal fokozzák. Az hogy ily kisegítő munkásokban nagy a hiány, mely körülményt igazolja az is, hogy a toloncházban lévő kényszermunkára ítéltek közül próbaképpen jelenleg naponta 24 munkás adatik ki a VII. kertészeti hivatalnak, és ellenértéke fejében a kertészeti hivatal naponta 300 korona értékű salátát, sóskát, spenótot és főzeléknek való egyéb zöldséget szállít be, amivel 250 rabnak főzelékkel való ellátását eszközlik. A vidéki direktóriumokkal előzetesen meg kell állapodni arra nézve, hogy egyes vidéki direktórium hány ilyen, a fővárosból kitelepítettet volna képes foglalkoztatni, tisztán ellátás fejében. S vidéki direktóriumok ezt már anyagi érdekből sem tagadhatják meg, mert rájuk nézve sokkal kevesebb teher volna a munkásoknak falvakba és mezőgazdaságba való elhelyezése és élelmezése, mint amennyi ellenértéket produkálna ezek kisegítő munkája. Az ipari városok sem kifogásolhatják azt, hogy ők a javító munkálatokkal foglalkozó egyéneket ellátni nem tudja, mert a parasztság lerongyolt ruhája, cipője és fehérneműje javítása fejében, szívesen adna élelmiszert. Ha már most tudjuk, hogy a vidéki direktóriumok, hány egyént tudnak elhelyezni, adva volna az a szám is, amennyi Budapestről kitelepíthető lenne. Szerintem ez több százezerre tehető, amihez hozzájárulna még az is, hogy a rendelet puszta megjelenése folytán legalább százezren önként elhagynák a várost. A kitelepítendő egyén a meglevő készletéből két napra való élelmiszert vihetne magával, a készletek többi részét térítés ellenében tartozna a fővárosnak átadni, ahol ezt központi raktárba szállítanák és ebből az ittmaradó lakosság két hétig élelmezhető volna. Ezen két hét alatt ideje lenne a fővárosnak a további nehéz időkre újabb élelmiszert gyűjteni, mely feladat a megfogyatkozott lakossággal szemben kevesebb gondot róna rá. A kitelepítés keresztülvitele oly módon volna eszközlendő, hogy a kerületi munkástanácsok kiküldöttei, esetleg más rendelkezésre álló hatósági közegekkel egyetemben utcák szerint beosztva megjelennek az egyes házakban, ahol a ház bizalmi férfiainak jelenlétében megállapítanák azok kilétét, akik munkátlanok. Elsősorban veendők azok, akik munkanélküli segélyt nem kapnak, tehát hanyagságból, kényelemszeretetből nem dolgoznak, és előbb sem dolgoztak és mint fogyasztó herék szerepelnek a főváros lakosságának létszámában, ezeket jelölnék 282