„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - József főherceg a forradalom kitöréséről

zött rohamra menni, mert vereség érné pár bomladozó századomat, és akkor a város végleg a csőcselék martalékává válnék. Egyik riasztó hír követi a másikat: gyilkolás, rablás, barbár pusztítás és lobogó lángok mindenfelé. Én egész éjjel a telefonnál ültein. A budapesti katonai parancsnokság most már csak arra kapott parancsot, hogy a katonaság csak abban az esetben használja fegyverét, ha a tömeg támadásának lenne kitéve. [... ] A m. kir. államrendőrségnek csatlakozása a Nemzeti Tanácshoz, a Nemzeti Tanács javára billentette a mérleget. Károlyi megalakította a Munkástanácsot és a Katonatanácsot. A Nemzeti Tanács már lázasan dolgozott. Miután az államrendőrséget már megnyerte, a katonaságra vetette magát, hozzá proklamációt intézett. A Nemzeti Tanács csapata a pólai és cattarói lázadó tengerészekből és szökött katonák hadaiból alakult. A Nemzeti Tanács állandó összeköttetésben volt a Munkás- és Katonatanáccsal. A tömeget ezek lázították, ezek mozgósították az utcát. A sok lógós, bujkáló szökevény katona a hívásra hallgatott, a társadalom söpredéke összeverődött sok ezret kitevő tömeggé. A vezetés a Nemzeti Tanács kezéből is kicsúszott, és a fékét vesztett tömeg elöntötte Budapestet. [...] Három héttel elkésve küldtek ide

137 és nem voltam már képes a gátszakadást megakadályozni. Ezt siratja lelkem! ... De meg vagyok nyugodva, hogy másképp nem cselekedhettem volna. Bizony Isten, nem akartam Károlyit, noha Tisza István, ez a nagy államférfiú is őt ajánlotta! Károlyi Mihályt az erőszak hozta! Fehér őszirózsákkal földíszített automobilok száguldanak az egész városban, bennük katonák és suhancok ülnek s állnak, mind fehér őszirózsákkal ékítve, a forradalom ártatlan fehér őszirózsáját viselik gomblyukukban és sapkájukon. Énekelve, örvendezve lövöldöznek a levegőbe. Miért is kellett ily későn idejönnöm! Feleségemmel kissé a friss levegőre mentem s ahány ilyen őszirózsás teherautómobil elszáguldott mellettünk, mindegyikről viharosan megéljeneztek, de azután kihallatszottak a kiáltások: „Éljen a köztársaság!" 137 Ld. a 127. jegyzetet. 265