„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Szabó Ervin: Községi nyilvános könyvtár Budapesten (1910)

bécsi egyetemi könyvtár egymagában. Aminthogy együttvéve alig gyarapodnak évenkint több kötettel, mint az Universitätsbibliothek egymaga. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ez az egymillió tudományos könyv Buda­pesten kilenc helyiségben, a városnak nem kevesebb mint öt különböző kerületé­ben van szétszórva, hogy kilenc különböző szerkezetű katalógusban van lajstromozva, hogy a bécsi egyetemi könyvtár majd az egész éven át reggel 9 órától esti 8-ig, tehát 11 órán át van nyitva, ellenben Budapesten a kilenc könyvtár napi ol­vasóóráinak átlaga aligha több 6-7-nél, akkor azon sem fogunk csodálkozni, hogy tudományos könyvtáraink használata is oly kevéssé intenzív, hogy 3 kötetre alig esik 1 használat évenkint, mialatt a bécsi egyetemi könyvtár 3 kötetet 2-szer forgat meg. S mennyi még a többi bécsi tudományos közkönyvtár forgalma! Csak termé­szetes ilyen körülmények közt, hogy Budapest drágábban dolgozik mint Bécs: míg az Universitätsbibliothek-ban a használat egy-egy esete átlag 55 fillérbe kerül, ad­dig Budapest tudományos könyvtárai kb. 110 fillért adnak ki esetenkint, vagyis ép­pen kétszer annyit. [...] Még szomorúbb képet nyerünk Budapest könyvtári viszonyairól, ha azokat a la­ikus nagyközönség és különösen az un. nép, vagyis a keze munkájából élő népes­ség könyvszükséglete szempontjából vizsgáljuk. Ezt a szükségletet — amely tudvalevőleg túlnyomórészt szépirodalmi olvas­mány iránt élénk — Budapesten ma a könyvtáraknak öt kategóriájával igyekeznek kielégíteni. Kaszinói és egyéb polgáregyleti könyvtárak látják el a középosztályt olvas­mánnyal. Ezek mellett néhány, magánvállalkozáson alapuló kölcsönkönyvtár is mind nagyobb szerepet játszik e téren. Külföldi mintákra létesült ún. népkönyvtárak, valamint szakegyleti könyvtárak a munkásosztályhoz fordultak. Iskolai és intézeti könyvtárakkal közelítik meg a tanuló ifjúságot. Vizsgálatunk köréből teljesen ki kell kapcsolnunk a kaszinói és a magán köl­csönkönyvtárakat; más helyen kell foglalkoznunk az iskolai könyvtárakkal. A kaszinói könyvtárakat azért, mert csak a klubtagok kis és zárt köre számára hozzáférhetők, tehát a nyilvánosság azon csekély attribútumait is nélkülözik, ame­lyekkel némely tudományos egyesületek szakkönyvtárai is bírnak. De — köztudo­más szerint — még a klubtagok is alig használják a többnyire régi ajándék-köny­vekből szedett-vetett gyűjteményeket. Irodalmi színvonalon álló klubkönyvtár tu­252

Next

/
Oldalképek
Tartalom