„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Thirring Gusztáv: Budapest gyermekegészségügyi viszonyai (1896)

Thirring Gusztáv: Budapest gyermekegészségügyi viszonyai 1896 [...] És ezzel elérkeztünk a főváros gyermekegészségügyének egyik legszomorúbb fejezetéhez, ahhoz, mely a vidékre kiadott gyermekekről, más szóval, az un. angyalcsinálásról szól. Angyalcsinálóknak szokták nevezni azon nőket, kik a házasságon kívül született gyermekeket névleg felnevelés céljából, tényleg azonban azon célból fogadják magukhoz, hogy azokat (részben az anyák kívánságára, részben azok hallgatag beleegyezésével) lassan és észrevétlenül elpusztítsák. Angyalcsinálásról tehát szorosan véve csak ott lehet szó, ahol bűnös szándék vagy könnyelmű nembánomság van jelen, eredjen az impulzus akár a gyermek anyjától, akár a táplálóanyától. Ily értelemben az angyalcsinálás nincsen semmi összefüggésben a gyermekeknek dajkaságba adásával és fogadásával, mely utóbbit — mint jövedelmi forrást — egyes községek lakói üzletszerűen űzik anélkül, hogy gonosz szándéktól vezéreltetnének. Ámde alig lehetséges a határt megvonni a dajkaságba fogadás és az angyalcsinálás közt; mert a dajkáló nők rendszerint — a csekély fizetéshez képest— gyarló ápolásban részesítik az idegen gyermekeket s így nem ritkán önkéntelenül is angyalcsinálókká válnak. Régi meggyökerezett szokás, hogy a megbotlott nők a házasságon kívül született gyermekeket — egyrészt saját szégyenük palástolása végett, másrészt hogy a gyermek felnevelésének terhétől szabaduljanak — vidékre adják szoptatás vagy dajkálás céljából. A táplálóanya a természetes anya vagyoni viszonyaihoz képest szerény 6-8 forintnyi havi fizetés mellett a gyermek szoptatására vagy felnevelésére vállalkozik, mindaddig, míg a gyermek anyja vagy más hozzátartozója vissza nem veszi. A gyermekeknek dajkaságba adása, ami azelőtt szabad vállalkozás tárgya volt, a közegészségügyi törvény

92 megalkotása óta bizonyos szabályok közé van szorítva; csakis a községi elöljáróság tudtával és engedélyével történhetik meg, mely ezen eseteket nyilvántartja, a természetes és a táplálóanya közt szerződést köt, s a községben elhelyezett gyermekeket orvosi felügyelet alatt tartja. A fő92 1876: XIV. te. 158