„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - A szegényügy rendezését tárgyazó rendszabály (1875)

13. §. Ha a segélyezettek anyagi viszonyai jobbra fordulnak, vagy ismét munka- és keresetképessé válnak, a segélyezés beszüntetendő; mi végből a kerületi elöljáróságoknak kötelességökké tétetik a kerületökben lakó segélyezettek ebbeli viszonyait figyelemmel kísérni, és efféle kedvező változásokat a tanácsnak bejelenteni. S ha ezen egyének anyagi viszonyai annyira javulnának, hogy az élvezett pénzbeli segélyt vagy ellátásukra fordított költségeket könnyen megtéríthetik, a reájok fordított összegek megtérítésére a tanács által kötelezhetők, s azok szükség esetében tőlök közigazgatási végrehajtási úton behajtandók. 14. §. A koldulás a főváros területén eltiltatik, s ennek meggátlására segédkezet nyújtani a rendőrség lesz hivatva. 15. §. Kolduláson ért egyének a rendőrség által letartóztatandók, s ha nem helybeli illetőségűek, legyenek azok felnőttek vagy gyermekek, illetőségök helyére eltoloncolandók, ha pedig helybeli illetőségűek, szabályszerű elbánás végett a lak- vagy tartózkodási helyök után illetékes kerületi elöljáróságnak átadandók. 16. §. A kerületi elöljáróságok azokat, kik munkaképesek, munkára szorítandják, és e végből iparosoknál vagy kézi munkásokat foglalkodtató más vállalkozóknál elhelyezendik; ha azonban ez lehetséges nem volna, vagy az illetők hatósági segélyezésre minősíttettek, a tanácshoz indokolt jelentést teendenek, mely azoknak ideiglenes vagy pénzbeli segélyezése vagy pedig az agg-ápoldába leendő felvétele iránt intézkedik. 17. §. Kolduláson ért helybeli illetőségű gyermekek, ha szüleik még életben vannak, azoknak átadandók; ha pedig azok már nem élnek, tápszülőknél, vagy amennyiben a 12 évet már elérték és munkaképesek, iparosoknál tanoncokképeni elhelyezésök iránt intézkedendenek a kerületi elöljáróságok. 149