„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Somogyi Manó: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete (1888)

bát jó pénzen átengedve az albérlőknek. A legénymunkások 3-5 forintot fizetnek havonként az ágyért. A különszoba „fényűzését" csak kevés engedheti meg magának. Hogy a munkások kedvezőtlen lakásviszonyain segíteni kell, azt a Dunagőzhajózási Társaság már több év előtt belátta, és ötpercnyi távolban a hajógyártól, a Duna mentén egy eredetileg hat házból álló munkástelepnek vetette meg alapját. Oly nagy volt a kereslet az egészséges és aránylag olcsó lakások után, hogy nemsokára indíttatva érzé magát a társaság négy új házzal gyarapítani a telepet, úgy, hogy azjelenleg 10 házból áll, amelyekben 141 lakás áll a munkásoknak rendelkezésére. A nagyobb lakások heti bérösszege 2 forint 25 krajcárt tesz (évi bér 117 forint), a kisebb lakásokért pedig hetenként 1 forint 40 krajcárt fizetnek (évi bér 72 forint). A házak szerkezete rendkívül egyszerű és könnyű. A nagyobb lakásokhoz egy kis udvar tartozik, melynek térfogata 6-10 négyszögméter. Talán felesleges felemlíteni, a főváros szomorú lakásviszonyai köztudomásúak lévén, hogy ezen munkástelepen lakás még sohasem állott üresen. A házak különben a Dunagőzhajózási Társaság vagyonmérlegében 203.000 forintnyi értékkel szerepelnek. A bruttójövedelem 1886-ban 12.682 forintot tett. Mint a hajógyári munkásokat jellemző körülményt fel kell említenünk, hogy 42 munkás saját házában lakik, ezeknek legnagyobb része házasság vagy örökség útján került a munkások birtokába. Takarított pénzből csak nagyon kevés vásároltatott, egyes jobban fizetett munkavezetők által. A házak jobbára földszintiek és forgalmi értékük különben nemigen haladja túl a 3000 forintot. Munkásházat építő szövetkezet a fővárosban nincsen. A lakások belseje és berendezése sok helyen meglepett bennünket, mert a szegényes külsejű hajlékokban, a kényelem és csinosság nyomaira akadni elkészülve nem voltunk. A legtöbb lakás példaszerű tisztaságban és rendben van tartva. A hófehérre meszelt falakon sok helyütt aranykeretü tükröket és rikító színnyomatos olajképeket láttunk. A bútorok szegényesek, de tisztességesek. Az ablakokon egynehány virágcserép, néhol vakító fehér csipkefüggöny barátságos külsőt kölcsönöz a munkáslakásnak. De nem minden lakásból távoztunk ilyen kellemes benyomásokkal. Füstös konyhákba is jöttünk, ahol az asszonyt mosódézsánál találtuk, melynek forró párája az egész lakást betöltötte. A szobában kötelek voltak kifeszítve, rajtuk nedves fehérneműk. Ezen egészségtelen állapoton a társaság egy mosóháznak, valamint egy szárítóhelyiségnek berendezésével olcsószeren segíthetne. 131