„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Pásztor Mihály: Az eladósodott Budapest (1907)

főjövedelmét, másik tízezer embernek pedig jelentős mellékjövedelmet ad a borravaló. Az 1900-i népszámláskor volt Budapesten: Borbély- és fodrászsegéd 1454 Kávéházi pincér 2510 Pincér és pincérleány vendéglőben, szállodában és kocsmában . . 7160 Bérkocsilegény 2200 Muzsikus cigány 990 Házmester 3872 Fürdőszolgák, masszírozok és körömvágók 394 Kifutók (cselédszerzőknél) 188 Összesen 18768 Mi az a Standard of life? Leghelyesebben „az életmód mértéké"-nek nevezhetnők ezt a speciálisan angol terminus teknikust. A társadalmi előítélet fölállított egy tételt: hogy mindenki az állásához méltóan tartozik élni. Értsük meg jól egymást: nem a jövedelméhez, hanem az állásához mérten. A munkás ember járhat munkás zubbonyban, de a néptanító vagy a miniszteri fogalmazó-gyakornok nem. Már most vegyük azt az esetet, hogy egy tisztviselő, úgy-ahogy, adósság nélkül meg tud élni évi ezerkétszáz forint fizetésből. Közben azonban megdrágul a lakás, megdrágul a hús, a kenyér s a ruha, a tisztviselő jövedelme azonban nem emelkedik. A tisztviselő előtt két út van. Vagy redukálja a kiadásait. Kevesebb húst eszik, kisebb lakásba költözik; vagy pedig — ha a megszokott kényelemről nem tud lemondani — adósságot csinál. És épp a megszokott kényelem dolga idézi elő a bajt, mert a megszokott kényelemről lemondani csak nagyon kevesen tudnak. Adósságba keveredünk tehát, mert ma az élelmiszer drágaságos időben is olyan kényelemben és olyan úri módon akarunk élni, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt, amikor még olcsóbb volt a hús, a kenyér és a lakás. Mi azt hisszük, hogy nekünk ehhez az úri módhoz és kényelemhez jogunk van, mert az erre való jogot megszereztük az állásunkkal, a hivatalunkkal. Ez a hivatalunkkal járó úri mód és kényelem, a mi Standard of life-unk, amelyhez mi ragaszkodunk, amelyről nem tudunk és nem akarunk lemondani és inkább adósságcsinálással pótoljuk azt, ami a fizetésünkből hiányzik. Megállapíthatjuk tehát, hogy az alkalmatlan időben megszerzett standard az egyik főoka az eladósodásnak, mert bizonyos, hogy ha mi az életmódunk mértékét öt vagy tíz évvel ezelőtt szerényebb keretek közé szorítottuk volna, akkor ma az élel120