„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Salamon Ödön: A mai Budapest (1898)

Salamon Ödön: A mai Budapest 1898 Nincs olyan szép város Európában, amelyről a külföldön oly keveset beszélnének, mint —Budapestről. Hisz mi magyarok otthon szépen bolonddá tehetjük egymást, hogy, óh igen, Bu­dapest —világváros! De mily keservesen ábrándulunk ki, ha külföldön vagyunk! Milyen jelentékte­len, kicsiny és mennyire ismeretlen még ott az a Pesth: vagy Budapest! Soha abból a városból nem lehet világváros, melynek saját udvara nincs és ahol nincsenek nagykövetségek. Milyen nevetséges, hogy Belgrádban, Szófiában követek vannak, míg Budapes­ten csak konzulok. Tudjuk azt mindannyian, hogy egy-egy állam nagykövetsége valóságos kis udvar. A nagykövet, a követségi tanácsos, a követségi titkár és a tiszt­viselői személyzet egyáltalában, gazdag előkelő családok gyermekei, kik felesé­gestül költséges nagyvilági életet élnek. Belgrádban, a legelőkelőbb városnegyed úgyszólván kizárólagos tulajdonuk! Fél Belgrád megél abból, amit a nagykövetségek elköltenek! A követségek teszik azt az érdekes nemzetközi társaságot, mely megadja a vá­rosnak nagyvilági jellegét. Ily nemzetközi társaságot hiába keresünk — Budapes­ten. A nagykövetségek és követségek teszik szükségessé, hogy minden nevezetes külföldi lap képviseltesse magát. Budapesten nincsenek külföldi írók. A külföldi lapokban hiába keresünk oly cikkeket, melyek a különben mesésen haladó Buda­pesttel foglalkoznának. Mióta telefon köt össze minket, a bécsi levelezők száma is minimumra csökkent! Pedig Budapest terjedelme, fekvése és külseje határozottan megérdemli, hogy egyik világvárosa legyen Európának! Az idegenek még mindig oly ijesztő kevesen jönnek mihozzánk. Minálunk köz­feltünést okoz az a külföldi turista, ki mulatni jön hozzánk. Mikor azután itt van, el­111

Next

/
Oldalképek
Tartalom