Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben

DR. ÚJLAKI PÉTER:

A FELSZABADULÁS UTÁNI ÉVTIZEDEK TÖRTÉNETÉNEK KUTATÁSA A FŐVÁROSBAN

A felszabadulást követő korszakot három periódusra oszthatjuk fel:

1. a népi demokratikus forradalom időszaka (1945—1948);

2. a proletár diktatúra győzelmének és a szocializmus alapjai lerakásának időszaka (1948-1962);

3. a szocializmus teljes felépítésének időszaka 1962—

A három periódus történeti ismertetésétől eltekintünk, mivel egy sor fontos, és el nem hanyagolható problémára a történettudomány - az eltelt idő rövidsége, valamint a kérdések bonyolultsága miatt — még nem adott megnyugtató választ, és ez a jelen tanulmánynak sem lehet feladata. Ezzel szemben a korszak és a problémák megismerésére több, magas színvonalú történeti munka áll a kutatók rendelkezésére. (Közülük azonban - sajnálatos módon — a kifejezetten a főváros történetével foglalkozó publikációk száma igen csekély.)

Budapestre vonatkozóan még ide kívánkozik egy megjegyzés: belső várostörténeti szempontból periódushatárnak vehető az 1950-es év is, amikor az 1949-ben megalkotott közigazgatási törvény értelmében Budapesthez csatolták a főváros környékén levő peremvárosokat és községeket.

E rövid bevezetés után áttérünk tanulmányunk tulajdonképpeni témájára. Munkánknak azt a célt szánjuk, hogy segitséget nyújtson azoknak, akik szívesen foglalkoznak lakóhelyük, kerületük felszabadulás utáni történetével. Feladatunknak megfelelően tehát; egyrészt felsoroljuk azokat a témaköröket, amelyek — véleményünk szerint — elsősorban figyelembe veendők egy kerület legújabb kori történetének feldolgozásánál; másrészt jelezzük azokat a forrásokat, amelyek felhasználása feltétlenül szükséges a kiválasztott téma feldolgozásához és ahhoz, hogy a fontosabb kérdésekben elért eredményeink összehasonlíthatók legyenek az ugyanebben a témában már ismert eredményekkel. Mielőtt azonban hozzálátnánk a fentebb említettek részletes tárgyalásához, néhány általános követelményre hívjuk fel az olvasó figyelmét.

A felszabadulás utáni helytörténeti kutatásnál — különös tekintettel a budapesti kerületekre és ezen belül az 1950 évi közigazgatási átszervezést követő időszakra — a tudományos igényű munka kritériumai egybeesnek a népszerűsítő feldolgozás jellemzőivel. Ebből következik, hogy ezeknél a munkáknál a kettős követelményeket együttesen kell érvényesíteni. A tudományosság elve megköveteli a kutatótól, hogy forráskezelése megbízható legyen és szilárd marxista alapokon nyugodjék, hogy a teljes objektivitásra törekedjék; és hogy csak

76