Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
egyesülete — ÉME. stb.), amelyek számos más formában, áttételesen is (polgári lövészegylet stb.) igyekeztek befolyásuk alá vonni a középrétegeket, a kispolgárságot, sőt, a munkásosztályt is. Már igen korán jelentkeztek, a 30-as évektől pedig állandósultak a különböző nyilas-, nemzeti szocialista pártok és mozgalmak, amelyek fővárosi vonatkozásban főként a kispolgárság, a tisztviselő kategóriák, a munkásosztály megnyerésére törekedtek. Korszakunkban jelennek meg azok a zömmel ifjúsági szervezetek, amelyek egyházi-, felekezeti irányítással működnek; ekkor kapnak nem jelentéktelen politikai töltést a különböző jellegű sport-mozgalmak, illetve szervezetek. Az ellenforradalmi rendszer honosítja meg a leventeintézményt, amely egyidejűleg igyekszik megvalósítani a rendszer szolgálatában az ifjúság katonai-, sport nevelését és politikai befolyásolását. A pártpolitikai viszonyok módszeres áttekintéséből természetesen egyetlen fővárosi párt — ahogyan akkor mondták, községi párt — sem maradhat ki. Ennek megfelelően kell teret szentelnünk a főváros, a kerületek irányítását kezükben tartó pártoknak, azonos és eltérő vonásaiknak, befolyásuk kerületenkénti vagy szakaszonkénti különbségeinek. A pártpolitikai viszonyok jellemzése szempontjából külön kell szólni arról, hogy a Tanácsköztársaságpt követően ismét bekövetkezett a munkásosztály politikai megosztódása. Az 1921. II. t. c. alapján törvényen kívül helyezett Kommunisták Magyarországi Pártja illegálisan, míg a Szociáldemokrata Párt legálisan folytatta tevékenységét. A KMP és az SzDP helyi erői működésének bemutatása a maga súlyának megfelelően helyet kell kapjon a politikatörténeti áttekintésben. A munkásmozgalomban korábban nem ismert munkamódszerek, agjtációs formák tűnnek fel e korszakban: kulturális mozgalmak, énekkarok, szavalókórusok, színjátszók működése; a munkás sportélet és a politikai munka egyik jellegzetes formája lesz a turisztika, amely módot ad arra, hogy résztvevőik a rendőrségi ellenőrzéstől némileg függetlenítsék magukat. A politikai pártokat, szervezeteket vizsgálva, nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a polgári kispolgári rétegeket tömörítő szervezeteket sem, amelyek — liberális alapon állva — ellenzéki szerepet játszottak a korszakban. A Nemzeti Demokrata Párt, Rassay Károly pártja, a Kossuth párt, de olyan egyesületek is figyelmet érdemelnek, mint pl. a Feministák Egyesülete, amelyek a polgári progresszió alapján igyekeztek tömöríteni a polgárság, az értelmiség nőtagjait. Általában is, de egyes kerületek szempontjából különös jelentőséget kap az ifjúság, részben a munkás-, de az egyetemi ifjúság szervezeti élete. Utóbbiak körében — mint ismeretes — a szélsőjobboldali szervezetek meglehetősen nagy befolyásra tettek szert, de ugyancsak köreikben talál meleg fogadtatásra a 30-as évek második felében a baloldal, a munkásmozgalom, az értelmiség kiemelkedő képviselőinek mozgalma is. A főváros politikai életének szerves részét alkotta a vezető testületek tevékenysége, azoknak városvezetési koncepciója és politikája, az egyes pártok közötti hatalmi, politikai harc. Az összecsapások, az erőviszonyok felmérése szempontjából gazdag anyagot és hasznos következtetéseket kínálnak a fővárosi választások előkészítésére és lefolyására vonatkozó források, de érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy az országgyűlési képviselőválasztások a fővárosban, az egyes kerületekben milyen körülmények között, milyen eredménnyel zajlottak le. Annyira kézenfekvő, hogy említeni is szinte felesleges a közgyűlési, bizottsági, 72
