Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
DR. L. NAGY ZSUZSA: AZ ELLENFORRADALMI KORSZAK A FŐVÁROSBAN 1. Budapest polgári kori történetének utolsó — 1919—1944 közötti — korszaka az ellenforradalmi rendszer korszaka volt. Ezt a történelmi időszakot az határozza meg és az adta meg jellegzetességét, hogy a polgári demokratikus forradalom elbukott, a Tanácsköztársaságot idegen fegyverekkel leverték, és a magyar ellenforradalom az antant hatalmak katonai és diplomáciai segítsége révén jutott hatalomra. 1919 nyarán—őszén a tőkés rend restaurációja indult meg, olyan külső és belső erőviszonyok közepette, amelyek nem tették lehetővé, hogy az új rendszer legalább az 1918. október 31-i, mérsékelt polgári demokratikus programot vállalja. Nem volt lehetőség arra sem, hogy a hatalmi viszonyokat a régi, dualista szinten és formák között állítsák vissza. A hagyományos uralkodóosztályok, a nagybirtok és a nagytőke, kénytelenek voltak bizonyos mértékig osztozkodni a hatalomban azokkal a középrétegekkel, amelyek e válságos periódusban megerősödve és politikailag aktivizálódva, részt követeltek a gazdasági és politikai élet irányításából. Az ellenforradalmi rendszer berendezkedése a tőkés világrend általános válságának keretei között ment végbe, s egész struktúrájában, működésében megtalálhatók azok az új jelenségek, amelyek az első világháborút követően, majd a gazdasági világválság s végül a második világháború következtében általánosságban is jellemezték az európai, az egyetemes történeti fejlődést. Ilyen általános, — s magyar vonatkozásban különösen jelentős — új fejlemény volt a középrétegek, az egykori gentry, a katonatiszti, államhivatalnoki, közhivatalnoki rétegek önálló hatalmi igényének jelentkezése; az állam szerepének, befolyásának egyre nagyobb mértékű növekedése a társadalmi és gazdasági élet különböző területein; a szélsőjobboldali mozgalmak és eszmei áramlatok előretörése és befolyásuk erősödése. A magyarországi tőkés restauráció nyitányát a fehérterror, a forradalmak intézményeinek, intékedéseinek, a forradalmakban résztvett baloldali személyeknek felszámolása, félreállítása üldözése jelentette. A rendszer konszolidálódását s egyben az államhatalom megszervezését, a társadalom politikai és eszmei manipulálását az a törekvés irányította, hogy megakadályozzanak minden esetleges újabb, baloldali, forradalmi kísérletet. A sajátos viszonyok következtében mindez olyan hatalmi szövetség, olyan kormányzati politika kiépülésével járt, amely szükség szerint alkalmazta az új eszközöket, módszereket (állami beavatkozás és irányítás 64
