Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
koncentrálódó kereskedelmi hálózat, a fejlettebb osztrák-cseh nagyipar termékeinek akadálytalan beáramol tatása révén, e korábbi központjait éppenséggel vissza is fejlesztette. Ezt a hatást egyes új - immár főleg gyáripari - vidéki központok fokozatos megerősödése országos méretekben még hosszú ideig nem tudta ellensúlyozni. A kor magyarországi városiasodásának képe így híven visszatükrözi a hazai tőkés fejlődésnek azt az igen sajátos ellentmondásosságát, amelynek következtében egy területre koncentráltan rövid idő alatt lehetővé vált egy modern nagyváros létrejötte, - ám e fejlődés gyengesége folytán ugyanakkor, anélkül, hogy a városiasodási folyamat egyidejűleg a még számbajöhető hazai városok összességére is kiterjedhetett volna. így vált az egész hazai városiasodásnak is igen kifejező szimbólumává e korszak vidéki városainak (sokhelyütt még a városközpontoknak is) jellegzetes képe: a helyenként kiemelkedő hatalmas bérpalota és mellette a földszintes, vagy legfeljebb egyemeletes öreg házak sora. Az itt vázolt fejlődést egészében mégsem érezzük csupán sajátosan magyarországinak, mert — bár e feltevésünk részletes bizonyítására még nem merünk vállalkozni — sok rokonságot mutat — legalábbis a népesség-fejlődés összehasonlító vizsgálata alapján rögzíthető arányaiban — a Monarchia osztrák és cseh tartományainak városfejlődésével is. Ezek esetén szintén a fővárosok, Bécs és Prága (ill. a körülöttük kialakult, s részben hozzájuk is csatolt agglomeráció) előretörése jellemző a középvárossá ugyancsak nehezen fejlődő, hagyományos vidéki központok rovására. A két főváros és a vidéki központok fejlődése közötti különbség azonban kétségtelenül nem olyan nagy, mint hazai viszonylatban, sezt a körülményt azért kell különösen hangsúlyozni, mert a különbség mögött a hazaitól már erősen eltérő viszonyok állnak. Az osztrák és cseh vidéki városok ipari bázisa ui. eleve jóval erősebb volt, s ott a modern nagyipar nyers- és alapanyagait előállító, többé-kevésbé csak e korszakban létesülő helységek is aránylag gyorsan fejlődtek városokká. Magyarországon ez korszakunkban nem történik meg. Ózd, Diósgyőr vagy Tatabánya nem járja be pl. Moravska-Ostrava gyors várossá fejlődésének útját. Olyan tények ezek, amelyek megkövetelik történelmi kutatásunktól, hogy hazai kapitalista városfejlődésünket a Monarchia és ezen keresztül Kelet-Európa általános fejlődésébe beilleszkedve vizsgálja. II. 3. A modem város — amennyiben valóban város, tehát egy sajátos, minden más településformától eltérő munkamegosztás terméke és továbbfejlesztője — bonyolult gazdasági és társadalmi folyamatoknak és ezek kölcsönhatásainak összegezője is. A modern város fogalmának közkeletű definíciója igen szerencsésen fejezi ki ezt: a város e szerint a területi munkamegosztás jellegzetes településformája, amely a munkamegosztás fejlődése során a központi, tehát a nagy területet intenzívebben kihasználó, vagy pedig kevésbé mindennapi szükségleteket ellátó tevékenységekre specializálódott. Ezt a jelen formájában Mendöl Tibortól származó, a modem várost meghatározó településföldrajzi megfogalmazást véve alapul, a várostörténész feladatait abban látjuk, hogy 51
