Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
A termelőerők nagyarányú fejlődése vetette meg az igazi polgári társadalom kialakulásának alapját. A város társadalma — elsősorban Pesten — nemcsak új elemekkel bővült, hanem a súlypont is egyre inkább ezek irányába tolódott, túl azokon a rétegeken, amelyeknek a kormányzati apparátus és a fejlődő politikai, kultúrális élet adta meg létalapját. Egyfelől számottevő tőkés elem jött létre nagybirtokosokból, kereskedelmi és ipari vállalkozókból, másfelől pedig a mesterlegények és inasok ezrekre menő tömege és a vidékről a városba áramló munkásság jelentkezésére változtatta meg a társadalom képét. Természetesen a lakosság számbeli növekedése is óriási volt. Hetvenöt év alatt a lakosság száma csaknem megtízszereződött: 1850-ben Pestnek már 128 000 lakosa volt Buda és Óbuda 58 000 főnyi népességével szemben. Pest ekkor már az ország legnagyobb városa. Pestnek 1790 után hatalmas fejlesztő hatása volt a környező településekre is: a peremterület falvainak és mezővárosainak népességszáma is ugrásszerűen emelkedett ebben az időben, és ezzel kapcsolatban a zselléresedési folyamat is nagymértékben meggyorsult. Újpest alapítása az 1830-as években korai példája az elővárosi településnek mind gazdasági, mind társadalmi téren. A céhes ipar válsága — a hazai és külföldi tőkés verseny következtében — a XIX. század első felében kiéleződött, s ez megnyilvánult a mesterfelvételek megnehezítésében, a céhek nagyfokú elzárkózásában, és egyre nagyobb mértékben a céhlegények sztrájkjaiban, amelyek közül a legjelentősebb a cipészlegények 1836. évi mozgalma volt. A XIX. századnak 1848 előtti legnagyobb pestbudai forradalmi mozgalma, az 1831. évi kolera-mozgalom azonban nem céhmozgalom, hanem a pesti radikális értelmiség és a munkásság mozgalma volt. Nemcsak gazdasági (kereskedelmi, ipari, közlekedési) tekintetben vált a XIX. század első felében Pest és Buda az ország központjává, hanem a kultúrális, művészeti élet területén is. Míg Buda társadalmi képére — a hivatali nemesség, értelmiség mellett — a német kispolgárság nyomta rá bélyegét, Pesten ebben az időben már a magyar lakosság jutott túlsúlyra, és a magyar nyelv mindinkább gyökeret vert a polgárság körében is. Az iskolák ugyan az 1840-es évekig túlnyomóan a német nyelvnek szolgáltak támaszul, csupán (bizonyos fokig) a pesti egyetem és az 1802-ben létesült Széchényi könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum szolgálta a magyar művelődést. A nemzeti kultúra igazi kibontakozásának a magyar irodalomnak és a magyar színjátszásnak Pesthez kapcsolódása adott lendületet: szaporodtak a nyomdák és a könyvkereskedések, megnövekedett a könyvkiadás, folyóiratok, újságok (Uránia, Hazai Tudósítások, Auróra, Athenaeum, Tudományos gyűjtemény, Pesti Hírlap stb.) jelentek meg nagy számban, Pesten jött létre a Magyar Tudományos Akadémia, itt székelt'a Kisfaludy Társaság, s itt talált otthonra a páratlan hatású magyar színjátszás is 1837-ben, miután a német színészet Budán is és Pesten is, már jóval előbb gyökeret verhetett. Hild János városrendezési terve és 1808-tól kezdve a Szépítő Bizottmány működése nyomán Pest — az 1838. évi árvizet is kiheverve — mint a hazai klasszicista építő-művészet központja, külsejében is kezdte felvenni az igazi főváros arculatát, és a képzőművészet hazai kibontakozásának alapjait rakták le az 1842-ben alapított Műegylet évenként megrendezett kiállításai. 42
