Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)

I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben

A város centrumától távoleső területen — Budaörsön — egy kora császárkori település maradványait érintette a mélyszántás.

* * *

Fővárosunk ókori emlékeinek összefoglaló, s csak a jelentősebbeket felsoroló bemutatása kapcsán az ásatások és leletmentések munkája is kibontakozik. Több kerületi helytörténészt ezek az ásatások és a régészek terepmunkája is érdekelnek. E sorok azokhoz szólnak, akik a római kor emlékei iránt különösebb érdeklődést tanúsítanak. Arra igyekeztünk, hogy a felszínen látható romok, s azok egykori rendeltetése ismertebbé váljanak. Az épületek berendezéseinek, az előforduló használati tárgyak egy-egy kiemelkedő darabjának, vagy a temetkezési szokásoknak bemutatásával a római korban itt élt emberek emlékeit idéztük.

Gyakran elhangzik az a kérdés, vajon hogyan lehet ezekben a valóban szép és érdekes, de nehézségektől nem mentes munkákban egy helytörténésznek részt venni? Ennek is megvan a módja és a lehetősége, de feltétlenül szükséges, hogy állandó kapcsolat létesüljön a helytörténész és a Budapesti Történeti Múzeum (I. Szent György tér 2.) helytörténeti bizottságában működő régész-szakértők között. Azt az egyes, soron lévő ásatási téma határozza meg, hol és milyen mértékben kapcsolódhatnak be a terepmunkába — természetesen mindenkor a régész irányítása mellett. Ha ezt a követelményt fegyelmezetten betartják — tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy — az együttes munka eredményes. Az ásatások módját törvényerejű rendeletek szabályozzák, amelyek egyértelműen leszögezik, hogy ásatást csak régész vezethet. (E jogszabályi kérdéseket e kötet egyik fejezete részletesebben tárgyalja.)

Sokat segíthetnek a helytörténészek a főváros utcáin, terein folyó földmunkáknál is, a kidobott földdepóniákban megfigyelt szokatlan jelenségek vagy apró tárgyak, esetleg az árkokban észrevett falmaradványok bejelentésével.

Azt, hogy melyek a római kori rétegek jellemző tárgyai — múzeumi kiállításokon ismerhetik meg a látogatók. A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán, az Aquincumi Múzeumban, a Budavári palotában, Óbuda kisebb múzeumaiban: a Korvin Ottó u. 63 sz. alatti táborvárosi rommúzeumban, a Meggyfa-utcai Hercules villában és a Flórián téri katonai nagy fürdő kiállításain. Tanácsoljuk azt is, hogy sűrűn vegyenek részt díjtalan kiállítási szakvezetéseinken, vagy a TIT által szervezett városnéző sétákon. Ezeknek külön római témákkal foglalkozó programjai is vannak, közöttük szerepelnek aktuális ásatási bemutatók is.

Felhívjuk figyelmüket még arra, hogy műemlékeinknek, múzeumaink kincseinek szakszerű megismerése mellett ezek megismertetése is feladata lehet a helytörténeti szakköröknek.

Végezetül forrásanyagként felsorolunk néhány összefoglaló munkát, ismertetést, amelyek fővárosunk — elsősorban természetesen Aquincum — rómaikori emlékeivel foglalkoznak.

Archeológiái Értesítő Budapest Régiségei. I-XXI.

4

25