Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
A szakkörvezető segíthet a művelődési ház szakköri tagságának szervezésében és általában a szakköri munka színvonalasabbá tételében is. A KISZ-korúak életkori adottságainak jobban megfelel az egyéni képességek kibontakoztatásának nagyobb lehetőséget nyújtó helytörténeti klub. A klub-közösséget a titkár, illetve az elnök vezeti. A helytörténeti klub a helyi közügyekben is szerepet kaphat: véleményével segítheti és támogathatja az államigazgatás szerveinek, testületéinek, a pártnak munkáját. E szervek klubjaink tevékenységét egyre fokozódó figyelemmel kísérik. Helyes, ha a művelődési ház vezetése a megfelelő személy kiválasztásával kezdi a helytörténeti szakkör vagy klub szervezésének munkáját. A kiválasztott vezető tanácsokat adhat és segítséget nyújthat a szervező munkához. Már működő csoportok életében a vezető távozása átmenetileg válságot idézhet elő, de ez könnyen áthidalható. Van elég képzett, vezetésre alkalmas ember (pedagógus) erre a feladatra. Kívánatos, hogy olyan házirend szabályozza a szakkör, illetőleg klub és a művelődési ház kapcsolatait, amely egyben a helytörténeti csoport tevékenységének tartalmi és formai kereteit is rögzíti. A művelődési házaktól számonkért tagdíjak riasztó hatására külön felhívjuk a figyelmet. A tagok természetesen anyagilag felelősek a művelődési házban igénybevett eszközökért; ezt a belépési nyilatkozat aláíratásakor szóban is tanácsos ismertetni, s a nyilatkozatban is utalni erre. A helytörténeti tevékenység szervezett kereteken kívüli formája az időszaki társulás. A budapesti kerületek közötti televíziós vetélkedő jól érzékeltette ennek a formának jelentőségét: például az I. és a XVI. kerületben. A vetélkedőt megelőzően jöttek létre ezek a közösségek és láttak hozzá a kerület történetére és életére vonatkozó adalékok és ismeretek összegyűjtéséhez. Mindenki láthatta, hogy mekkora közösségi erőforrás a lakóhely. Egy-egy műszaki ember vagy tanár, adott esetben egészen rendhagyó módszerekkel irányította ezeknek az „ad hoc” csoportoknak sikeres munkáját. Könnyen elképzelhető hasonló széleskörű akció a jövőben is, ezt a lehetőséget feltétlenül számon kell tartanunk. Oda kell hatnunk, hogy ne merüljön feledésbe az alkalomszerű csoportosulások emléke. Művelődési házaink illetékesei is szívleljék meg a vetékedő tanulságát: ahol nem engedték, ott nem széledt szét az alkalmi együttes, hanem — mint pl. a XVI. kerületi Corvin Klub esetében — alkotó műhellyé válhatott. A következőkben azokról a lehetőségekről szólunk, amelyeket a művelődési házak és a helyi intézmények, szervezetek és üzemek együttműködése kínál. A művelődési házak kezdeményezése feltétlenül kívánatos. Az együttműködésen alapuló helytörténeti akcióknak nincs messzenyűló hagyománya, irodalma. Előbbre visszük az ügyet, ha gyakorlati példákkal illusztráljuk az együttműködés lehetőségeit. A művelődési házak 1970/71 -es program-tájékoztatóiban az alábbi közös rendezvények nyomaira bukkantunk: az MSZMP 1/3. körzet és az I. kerületi Művelődési Ház: A vár ülőfülkéi — előadás; az MSZMP II. kerületi Bizottsága, a KISZ II. kerületi Bizottsága és a Petőfi Sándor Művelődési Otthon: Megemlékezés Budapest felszabadításáról; 156
