Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
II. A honismeret, helytörténet, helyismeret gyakorlati kérdései
miatt nem hagyható figyelmen kívül. A Budapesti Pártbizottság Archívuma az üzemek és gyárak felszabadulás utáni tevékenységéről ad — az üzemi pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok jelentései, valamint a termelési értekezletek jegyzőkönyvei alapján — tájékoztatást. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Levéltárában őrzött iratokból forrásérték szempontjából a Nehézipari Titkárság, az Üzemi Bizottságok Titkársága és az egyes szakmai szakszervezetek dokumentációs anyagának fontosságát kell kiemelni. A vállalatok irattárában főként az 1950-es évektől kezdve találhatók politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozású adatok. A vállalatoknál őrzött iratok közül elsősorban a termelési és vezetői értekezletek jegyzőkönyvei, valamint a szöveges mérlegbeszámolók használhatók az üzem- és gyártörténet legújabb korszakának kutatása szempontjából. Az üzemtörténetírás — amint az eddigiekből is látható — igen széles körű kutatómunkát igényel. Az üzemtörténész a forrásanyag hiányossága miatt sok esetben közvetett forrásokat is kénytelen igénybe benni. A nem primér források közül a legfontosabbaknak a nagybankok levéltárait kell tekintenünk. A finánctőkének az iparral való szoros összefonódása ad magyarázatot arra, hogy egy vállalat története esetleg valamelyik nagybank iratanyagában feltalálható adatok segítségével is megírható. Az ellenforradalmi korszakban a nagybankok közül a Magyar Általános Hitelbanknak 62, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak pedig 54 érdekköri vállalata volt. Az ipari, közlekedési és kereskedelmi érdekköri vállalatok számát valójában azonban még többre kell becsülni, mert például a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe tartozó Magyar Általános Kőszénbánya Rt maga is 16 leányvállalattal rendelkezett, a Bauxit Trust pedig 5 hazai és 5 külföldi vállalatot irányított. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tőkéscsoportjának tagjai közül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nak 17, a Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű Rt-nak 7, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt-nak 5 saját és 5 vállalati érdekeltsége volt. Egyébként a Magyar Általános Hitelbank Rt és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt, valamint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, továbbá a Weiss Manfréd Acél és Fémművek Rt között nem fölé- és alárendeltségi viszony, hanem érdekközösségi kapcsolat állt fenn. Ez a sajátos viszony azonban csak néhány nagy konszernvállalat bankkapcsolatát jellemezte. Az érdekköri vállalatok nagy többsége a bankok ellenőrzése és irányítása alatt állt. A két nagy bankon kívül nagyobb érdekköri vállalati hálózatot épített ki még a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank Rt, a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt, a Magyar—Olasz Bank Rt, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár Rt, a Hazai Bank Rt, a Belvárosi Takarékpénztár Rt és az Angol—Magyar Bank Rt. Valamennyi felsorolt bank iratanyagát az Országos Levéltár IV. osztálya őrzi. A bankok érdekköri vállalataikat szorosan kézben tartották. Az ellenőrzés hatékonnyá tételére külön ipari-vállalati osztályokat szerveztek. Az ipari-vállalati osztályok iratanyagában található nagyszámú statisztikai kimutatás, intern mérlegek, mérlegrevíziós iratok és revizori jelentések, az érdekköri vállalatok termelési, gyártási, értékesítési és pénzügyi helyzetéről üzletévenként pontos tájékoztatást adnak. A beruházott vagyon, pénzforgalmi, áruvevők és áruhitelezők, anyag, gyártmány, költségnemek és forgalmi számlák egyenlegei mellett statisztikai kimutatások találhatók az egyes vállalatok nyersanyag és készáru raktárkészletéről, gyártási és eladási forgalmáról, valamint bruttó nyereségének alakulásáról. A bankok 110
