Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
59 értelmében eljárt és törvényjavaslat alakjában „Szabad kir. Pestváros törvényhatóságának rendezéséről“ javaslatát bemutatta, mely most már a tekintetes közgyűlés tanácskozása alá lesz terjesztendő. Ez ügy fontosságánál fogva önként következik, hogy a javaslat mindazoknak, kiknek jogait érinti, akár egyetemlegesen mint a törvényhatóság tagjainak, akár különleg, mint jogosult polgároknak figyelmét nagymértékben magára vonta és pedig annyival inkább, minél nagyobb nyomatékkai bír azon közgyűlésnek saját közjogi állására és törvényhatósági szerkezetére vonatkozó vélemény-nyilatkozata, mely az ország fővárosát képviseli úgy, hogy talán nem épen indokolatlan azon következtetés, hogy ezen véleménynyilatkozat maga a törvényhozás előtt is, ha nem irányadóul, de némileg tájékozásul szolgálni van hivatva: hogy tehát a tekintetes közgyűlés megállapodásai netalán a városok rendezéséről alkotandó általános törvényre nézve is lehetnek befolyással. Ezen indokok vezettek bennünket, mint kik szinte egy töredékét képezzük Pestváros jogosult polgári körének és alkatrészei vagyunk a törvényhatósági testnek, hogy szerény nézeteinket a beterjesztett javaslat felől a tekintetes közgyűlés előtt elmondjuk azon alázatos kérésünk mellett, hogy az idecsatolt észrevételeket, ha és amennyiben azok a tekintetes közgyűlés helyeslését megnyerni szerencsések nem volnának: a megállapítandó szerkezettel együtt illető helyre eljuttatni méltóztassék. A törvényhatóságok közjogi állása és közigazgatási szerkezete alkotmányos szerkezetünk alapzatát foglalja magában, ezeknek változtatása nem történhetik anélkül, hogy maga az alkotmány egész szervezésében és szellemében változást ne szenvedjen; mi ezen alapzatot épségben akarjuk megtartani és csakis a törvényhatósági működés módozatában látjuk szükségesnek megtenni azon változásokat, melyeket az 1848. évi törvényes átalakulás igényel. A napi sajtó mintegy tartózkodva a közvélemény figyelmét felébreszteni és irányozni, a törvényhatóságok szervezéséről mélyen hallgat, alig vehetünk észre itt-ott egy eltévedt szózatot, de ez is ahelyett, hogy visszhangot keltett volna, eredmény nélkül enyészett el. Hogy tehát mint honpolgárok és különösen a város polgárai kötelességünknek megfeleljünk, mely nemcsak megengedi, sőt parancsolja, hogy bármi csekély frakciója a közvéleménynek ne hallgassunk, midőn saját városunk és a haza jogairól forog kérdés; nem maradt egyéb teendő részünkről, mint azon körökben emelni szót, melyektől a kérdésnek eldöntése közvetve vagy közvetlenül függ. És amidőn ezt tesszük, kérésünket ismételve mély tisztelettel maradunk Pesten, 1870. évi február 14-én tartott közgyűlésünkből alázatos szolgája az Egyenlőségi Kör: Szentkirályi Mór s. k., elnök. Weiner Adolf s. k., jegyző. Kívül: Sz. kir. Pestváros tekintetes közgyűléséhez alázatos előterjesztése az Egyenlőségi Körnek.
