Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
17 nov. 18-án 38.385. sz. közgyűlési határozattal főpolgármester úr elnöklete alatt kiküldött bizottmány ezen feladat megoldása iránt több alkalommal tanácskozván, ennek folyamában Gerlóczy Károly tanácsnok úr és bizottmányi tag által a tisztelettel idemellékelt javaslat terjesztetett elő. Ezen nagyterjedelmű és teljes szakértelemmel készített javaslati tervezetet a bizottmány különös figyelemre méltónak találta és pedig azért, mert egyrészről a városi ügykezelésben évek hosszú során szerzett tapasztalások folytán feltünteti a hiányokat, akadályokat és mindazon tévesztett eljárási módokat, melyeken javítani a városi ügymenetnek naponkinti emelkedése miatt elodázhatatlanul szükséges; másrészről megjelöli azon eszközöket is, melyeknek alkalmazásával a városi ügykezelés a kor követelményéhez képest a köz- és egyesek érdekeinek megfelelőül kezeltetni céloztatik, különös érdeme lévén ezen javaslati tervezetnek az, hogy általa az eddig papíron létezett, de a gyakorlatnál hiába keresett és fel sem is találhatott hivatalos felelősség elvének a valóságos élet megadatik, miért is jelen bizottmány ezen javaslatot elvileg egész terjedelmében sajátjává teszi és pártolólag a következők kiemelkedésével terjeszti a tek. közgyűlés elébe: a) hogy az osztályrendszernek elfogadása és megállapítása folytán az osztályok minő munkakör beosztással szerveztessenek, ennek megállapítása jelen bizottmány véleménye szerint nem a közgyűlés, hanem a tanácsnak saját hatáskörébe tartozik; a tanács tagjai ismervén hosszas tapasztalataik folytán ama munkának mennyiségét és arányát, melynek egyes osztályokba való beosztása miatt a felelősség az egyes osztályok főnökeit terhelendi; — de b) a közgyűlés legelodázhatatlanabb kötelességéül tartja jelen bizottmány a munkák feldolgozhatására múlhatatlanul szükséges helyiségekről valahára komolyan gondolkodni, mert oly hatóság kebelében, hol a nyugalmat és a csendet követelő fogalmi személyzetből egy-egy szobába 6—8 egyén is be van zsúfolva — hol a városházán több tanácsnok még hivatali helyiséggel nem rendelkezik — a város fontos ügyeinek célszerű, kimerítő és gondos feldolgozását követelni sem lehet, annál kevésbé lehet arról szó és hiába való lenne minden tervezés azon célból, hogy szakosztályok állíttassanak fel, ha helyiség iránt intézkedés nem tétetik, mert e célra hely kell, megfelelő elég helyiség pedig a városházán köztudomás szerint nincsen. c) Nemcsak az osztályrendszer életbeléptetése az, mely követeli a fogalmi személyzet létszámának szaporítását, hanem követeli a város közügyeinek úgy számszerinti, mint fontosságukban felette nagymérvű szaporodása azon időtől kezdve, midőn a fogalmi személyzet létszáma 1867-ben állapíttatott meg s azon idő óta egy egyénnel sem szaporíttatott. Mindazonáltal a tervezetben javaslott 8 fogalmazógyakornok és egy irnoki állomásnak újból szervezését jelen bizottmány nem tartja elegendőnek a mindnyájunk által óhajtott cél elérésére, mert a minő mérvben szaporodtak a fogalmi személyzet teendői, ép oly modorban és fontosságban növekedtek azon magasabb fokú tisztviselők teendői és kötelességei, kik nem annyira a Főváros egyesítése. 2
