Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
46 és törvényen alapuló sarkalatos elvre, tekintve továbbá, hogy a törvényhatóságok végleges rendezése előreláthatólag még hosszabb időt veend igénybe, tekintve végre, hogy épen az 1848: XXIII. t.-c. szerint Pestvárosában nemcsak az 1848, de az 1861. és 1867. évben, tehát már három Ízben általános tisztújítás foganatosíttatott, nem hiszi az „Egyenlőségi kör“, hogy ily előzmények után Pestvárosában az 1848. t.-c. szerint még egy tisztújítás megtartását törvényes szempontból ellenezni lehetne; de 2-szor. Az „Egyenlőségi kör“ meggyőződése szerint múlhatatlanul szükséges is, hogy a legutóbbi választásoktól számítandó három év letelte után a városi törvényhatóság újból alakuljon, elnézve ugyanis attól, hogy a törvényesen megválasztott városi főpolgármesternek több mint egy év előtt történt lemondása folytán a városi főbb tiszti állomások legnagyobb része nem azon egyének által láttatik el, kik azokra megválasztattak és így a városi közgyűlés már egy éven túl tettleg a megválasztó közönséget megillető jogokat sokkal nagyobb mértékben gyakorolja, mint amilyen az 1848. évi törvények szellemével is megegyezhető lenne, nem lehet figyelmen kívül hagyni az időközben lényegesen megváltozott viszonyokat. Nem szükséges bővebben fejtegetni, hogy egy alkotmányos törvényhatóság működése a közérzületnek akkor fog leginkább megfelelni, ha az magát az egész lakosság kifolyásának tekintheti; ezt azonban Pestvárosa jelenlegi törvényhatóságáról elmondani nem lehet, nem pedig azért, mert a városi képviselet megválasztásában a városi lakosság majdnem egyharmadrészének befolyása nem lehetett: értjük az időközben emancipált zsidó vallású városi lakosokat, kik most már jogosan követelhetik maguknak a helyhatósági önkormányzatbani részvétet. Ha e nevezetes körülmény mellett még továbbá azt is számba vesszük, hogy a városi képviselőtestületnek számos tagjai minden működéstől hallgatag visszavonultak és így nemlétezőknek tekintendők, sokan elhaltak, többen nyilvánosan lemondottak, nehányan kormányhivatalt vállaltak, míg mások felsőbb bírói állomásra neveztetvén ki, mint ilyenek a. fennálló törvény értelmében a községi ügykezelésben csak igen korlátolt működési tért foglalhatnak el; akkor lehetetlen azon meggyőződésre nem jutni, hogy a városi képviselet jelen minőségben a legjobb akarat mellett sem felelhet meg a közvárakozásnak. Igaz ugyan, hogy az óhajtott tisztújítás megtartásának lényeges akadályul szolgálnának a bírói hatalom gyakorlásáról:: alkotott legújabb törvények, mivel ezek szerint a bírósági tisztviselők jövőre választhatók nem lévén, egy új tisztújítás a törvényszéki tisztviselőkre alig lenne, de ha e nehézséget el kell ismerni, úgy másrészt nem szabad szem elől téveszteni a község számos nagyfontosságú érdekeit, melyek múlhatatlanul követelik, hogy a városi ügyvitel legfőbb tényezőjében, a képviselőtestületben tapasztalt hiányok az alkotmányos fogalmaknak megfelelő módon pótoltassanak. Nem hihető, hogy a városi képviselőtestületnek csak egy tagja is lenne, ki tiszteleti állomásához minden áron ragaszkodnék és attól mindaddig, míg
