Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
44 illetőleg kiegészítését — noha ideiglenesen — nem a nagy választóközönségre, hanem a vele azonos képviselőtestületre bízta. Hogy 1848 előtt a kir. városok még az itt említett közvetett választási joggal sem bírtak, az köztudomású, mert akkor a tisztválasztást azon választópolgárság gyakorolta, mely nem a nagyközönség által választatott, hanem egy önmagát kiegészítő testület volt. Már pedig, hogy a városi közszolgálatra nézve mennyire nem kívánatos, hogy akár gyengébb erőket alkalmazni kellessék, akár a jobb erők gyorsan változzanak, arról bővebben szólani nem szükséges. Időszakonkint előforduló tisztújítások mellett a városi tisztviselő állása nem biztos, hanem biztos csak akkor leend, ha egyszer megválasztatván, törvényes ok nélkül hivatalától el nem mozdíttathatik. Ha tehát községi rendezésünknél a célt: jó, teljesen alkalmas, képesített és megbízható tisztviselők alkalmazását elérni akarjuk, akkor az erre szolgáló eszközöket s ezek között a tisztviselőknek élethossziglani alkalmazását mellőzni nem lehet. A hivatalos foglalkozás, mint bármely pályáé gyorsan, alaposan, kedvvel és lelkinyugalommal csak akkor folytathatik, ha az illető tisztviselő abban magát évek szakadatlan során át begyakorolta, ha a hivatali körében megkívántaié jártasságot és otthonosságot elsajátította, ha hivatalos működése közben mentve van az aggodalom azon részétől, hogy egy közeledő tisztújítás alkalmával hivatalából kimaradva, új pályát keresni kénytelen. Elvi eltérés történik továbbá az átdolgozott törvényjavaslatban a tervezettől a rendőrségre vonatkozólag, mert a tervezetnek erre vonatkozó §§-ait a bizottmány a város autonóm jogaihoz képest eléggé kimerítőknek nem találván, a rendőrség hatáskörét külön §§-okban bővebben körvonalozza. Végre elvi eltérés van az átdolgozásban nemcsak a tervezettől, hanem a kir. városokról szóló 1848. évi XXIII. t.-c. 22. §-nak c) pontjától is a városi képviselőknek a lakosság számarányához való megállapítása tekintetében, mert míg az idézett törvény szerint a nagyvárosokban, melyek közé Pestvárosa első sorban tartozik, 30.000 számon felül minden 800 lakos után az első 157 képviselőhöz adatik egy képviselő, a tervezet szerint pedig a képviselők ily arány szerinti megválasztásának mellőzésével minden 1000 lakos után javasoltatik egy képviselőt választatni; addig másrészről a bizottmány az átdolgozott törvényjavaslatban jövőre mellőzni kívánja mind a törvényben megállapított egyenes számot, mind pedig nehézkes volta miatt azon fokozatszerű növekedést, mely szerint a 30.000 lakost megillető 157 képviselőhöz mégannyi egyenes képviselő választandó, ahány 800 lakossal több van a 30.000- nél; hanem egyenesen meghatározandónak javasolja, miszerint Pestvárosában minden 500 lakos után egy-egy képviselő választassék. Mert Pestvárosának az idézett törvény alkalmazása mellett jelenleg 300 városi képviselője van, mely az ugyanazon törvény szerint a nagyválasztó közönség által választott s 58 személyből álló tisztikarral, tehát összesen 358 taggal képzi a közgyűlést.
