Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

42

részben a törvény további intézkedésére történik utalás, de világos az előbiekből a törvényhozásnak azon intenciója, miszerint a tisztikarnak élethossziglan volt alkalmaztatását a kir. városokban elvben eltörülni igyekezett, másrészről szintén elvileg intézkedett, hogy a szab. kir. városok tisztviselőinek megválasztása a választóképes lakosság cselekményének kifolyása legyen.

A törvény ily pozitív s tettleg életben levő intézkedésének ellenében egyrészről merésznek, másrészről a kor szellemével retrograd lépésnek is tűnhet fel egyelőre a tervezetnek fentebb jelölt kettős sarkpontja, melyen a bizottmány tárgyalásának — hogy rajta tovább haladhasson — épen megfordulnia kell: szükséges volt tehát e két irányban mindennemű tekinteteket nagy fontosságukhoz képest figyelembe venni.

Mindenekelőtt kijelenti a bizottmány, hogy a szőnyegen levő tervezetnek fentebb előadott kettős alapelvét az általános tárgyalás után sajátjává tette, és pedig:

a választási jog fentartására s a tisztviselőknek a képviselők általi választására nézve a következő tekintetek vezérelték:

1. Hazai alkotmányzati rendszerünk eddig a municipális önkormányzati rendszer lévén, ennek ellenében újabb időben a parlamentáris kormányrendszer hozatott be. A bizottmány úgy van meggyőződve, hogy az utóbbi kedvéért az előbbit megsemmisíteni nem lehet s nem szabad, hanem a kettőt összeegyeztetni szükséges.

Az önkormányzati jognak egyik legfőbb atributuma a választási jog; ezt a municipium körében fentartani kell is, lehet is, anélkül, hogy emiatt a parlamentáris kormány működése ellenébe akadály gördíttetnék. Jelen tervezetben pedig ezen rendszerek egyike sincsen kizárva, hanem mind a kettőt összeegyeztetve találjuk.

2. A tisztviselőknek nem az összes választók, hanem a képviselőtestület által élethossziglan való választását indokolja főleg azon körülmény, hogy:

A három éves választási rendszer mellett is magából a dolog természetéből elvi eltérés fejük ki azáltal, hogy ha valamely választott tisztviselő állomása a három év folyama alatt kilépés vagy bármily más okból megüresedett, ezen megürült állomást már nem az illetékes választóközönség, hanem a képviselőtestület tölti be, természetesen s igen helyesen azon okból, mert minden egyes üresedési esetben a választó közönséget új meg új tisztválasztásra összeseregeltetni igen sok tekintetből célszerűtlen volna.

Ha ezentúl a tisztviselők élethossziglan választatnak, akkor jelen tervezet szerint többé tisztújító székek időszakonkint nem tartathatnának, hanem ami eddig kikerültetett, azt jövendőre az eddigi elvek alkalmazása mellett már kikerülni nem lehetne, hanem a választóközönség választási jogának fentartása s gyakoroltatása tekintetéből minden tiszti állomás üresedése eseténél annyiszor, amennyiszer, tisztújítási gyűlést kellenék tartani. Ez csak úgy lesz elkerülhető, ha a tisztviselők választása a képviselőtestületre bizatik, mely közgyűléseit rövid időszakonként tartván, könnyen s minden nagyobb válasz