Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
464 tartózkodott oly intézkedéseket sürgetni, melyekre a jelenlegi egészségügyi szervezetet behatóbb módosításoknak vetnék alá, s a polgárságra tetemesebb terheket rónának. De egyszersmind kénytelen az egylet megjegyezni, miszerint javaslatai minden pontjára súlyt fektetvén, azok bármelyikének elhanyagolását károsnak tartja a közegészségügyre nézve. Az orvosegylet ugyanis a közegészségügyi személyzet helyes szervezését fontosnak tartja, mert ez magában hordja biztosítékát annak, hogy ami a közegészségügy terén ma már kivihető, valóban ténnyé is fog válni, sőt záloga annak is, hogy haladás fog eléretni, mely a közegészségügy minden ágában olyannyira szükséges. Mindezek szemmeltartása mellett alulírt egylet szerény javaslatait következőkben bátorkodik a tisztelt küldöttség elé terjeszteni: 1. Kívánatosnak tartja az egylet, hogy a főváros képviselőtestületéből tágkörű központi egészségügyi bizottság vagy ügyosztály alakíttassák oly hatáskörrel, minővel a pesti hason egészségügyi bizottság bír. Tagjai legyenek: a tiszti főorvos, a kerületi s kórházi főorvosok, a városi intézetek főorvosai, a főállatorvos, valamint a képviselőtestület köréből választott orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és mások. Az orvostagok azonban a bizottságnak legalább felét tegyék ki. Óhajtandó volna, hogy az egyetemi kórodák, a katonai kórházak és az állami intézetek főorvosaik által szinte képviselve legyenek. Az orvosegylet ezen javaslatánál azon nézetből indul ki, hogy oly bizottságban, mely egészségügyi kérdések tárgyalására s azok fölötti javaslattételre van hivatva, határozatuk képzésére a szakértők legalább is oly befolyással bírjanak, mint a nem szakértők. 2. A főváros egészségi ügyosztálya vezetését az egylet egészségügyi szakértő kezeire javasolja bízatni, s ennek folytán ajánlja, hogy az egészségügyi osztály tanácsosa orvostudor legyen. Az egészségi ügyosztály vezetője, a tanácsos, hivatva van ugyanis a főváros összes egészségügyi intézményeit kezelni, az egészségügyi bizottság tanácskozásait vezetni, a tanácsülésekben az egészségügy érdekeit képviselni s a fővárosi közgyűlés előtt az egészségügyi bizottság s a tanács nézeteit előadni. Az egylet meggyőződése szerint ezen nagyfontosságú teendők szakértő orvostudor által kezeltethetnek legalaposabban, minthogy csakis ez képes egészségügyi kérdéseket nem csupán alaki szempontból, de lényegükben is megítélni. Az orvosegylet annál inkább bátor ezen javaslatát tenni, minthogy az tudomása szerint sem a törvény, sem pedig érvényben levő szabályzatok által nincs kizárva, s minthogy annak érvényesítése ellen gyakorlati szempontból sem merülhet fel semmi nehézség, amennyiben bátran feltehető, hogy orvostudor, mint tanácsos, a szükséges közigazgatási ismereteket ép oly könynyen sajátíthatja el, mint nem orvosi tiszttársai, míg ellenkezőleg ezek orvosi szaktárgyakhoz érdemlegesen nem szólhatnak. Ha azonban eddigi rendelkezések által fennebbi javaslatunk kivitele netalán lehetetlenné tétetnék, szükségesnek tartjuk, hogy fontosabb orvosi s egész
