Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
451 mazó gyakornok. II. Budán 1 polgármester, 5 tanácsnok, 1 főjegyző, 3 jegyző, 7 egyéb fogalmazó személy. III. Ó-Budán 1 polgármester, 4 tanácsnok, 1 főjegyző, 1 közgyám. Együttvéve tehát Pesten, Budán és Ó-Budán összesen főpolgármester 1, polgármester 2, alpolgármester 1, tanácsnok 16, főjegyző 3, jegyző 13, egyéb fogalmi személy 32, összesen 68. Ennek ellenében a közös közgyűlési határozat szerint a 20. §-ban foglalt elnöki iroda jegyzőjével együtt az összes ügyosztályok számára szerveztetek: 1 polgármesteri, 2 alpolgármesteri, 10 tanácsnoki, 1 főjegyzői, 13 jegyzői, 13 tollnoki és 14 gyakornoki; mindössze tehát 54 tiszti állomás. Kevesebb tehát 14 állomással, mint a jelenlegi létszám. Ha figyelembe vétetik, hogy az 1867. évi tisztűjítás aikalmával a három város tisztikara az előre kilátásba tett törvényhatóságok újjászervezésére való tekintetből azon létszám mellett szerveztetek, mely az 1861-iki tisztűjítás alkalmával állapíttatott meg s az időközben felmerült szükséghez képest csakis egyes állomások kis mérvben szaporíttattak, ha figyelembe vétetik, hogy azon időtől fogva, különösen pedig az utóbbi években a fővárosi ügykezelés nemcsak számok szerint nagy mérvben, hanem ezen számok alatt előforduló ügyek fontosságuk tekintetében is fokozatosan növekedtek; mindezeknek figyelembevétele mellett azon bizonyosságot vélem Nagyméltóságodnak szolgáltathatni, miszerint a közgyűlési határozatban felvett fogalmi személyzeti létszám megállapításánál a lehető legszigorúbb korlát volt szem előtt tarva; és így noha előre látható, hogy ezen létszám az újjászervezendő hatóság működése folytán egyes állomásoknál szaporítást fog igényelni, ezen szaporítást egyes osztályokban és állomásokon célszerűen csak akkor lehet eszközölni, amikor és ahol ezt a tapasztalás szükség szerint igazolni fogja. Az itt előrebocsátottak után azon vélelem látszik felmerülhetőnek, hogy ámbár a közgyűlésileg megállapított fogalmi létszám némi apadást mutat, a kerületi elüljáróságok felállításával mégis tetemesen fog szaporodni a közigazgatási tiszti létszám; minek következtében a központi fogalmi teendők apadni fognának. Ezen vélelem a folytatott tanácskozásoknak nagyon is megvitatott tárgyát képezte, de alapnélküliségét kiszorították a fővárosi törvény 83., 84., 85. és 86. §§-nak rendelkezései, melyekben a kerületi elüljáróságok hatásköre körvonalozva van. Oly hatáskör ez, mely főrészben a végrehajtási eljárásoknak végső stádiumai körül forog s amely teendők az előbbi időkben fennállott külvárosi bíróságok s részben a fővárosi rendőrség által teljesítettek, előbbiek megszüntetése folytán pedig főleg az utóbbinak hatáskörébe soroztattak; minthogy pedig a rendőrség oly teendők végrehajtását kellő számú s alkalmas hivatalos közegek hiányában legtöbb esetben rendbiztosai által eszközöltethette, a tapasztalás olyannak bizonyította be ezen eljárást, mely városi administratiónknak legfőbb nyomorát képezte. Ellenben a kerületi elüljáróságok felállítása által ezen bajnak megszüntetése alaposan feltételezhető, de épen azért mivel kedvező eredmény váratik, el kell enyészni azon vélelemnek, hogy a kerületi elüljáróságok működése folytán a fogalmi szak teendői apadhatnának, sőt ellenkezőleg tetemesen 29*
