Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
281 nélkülözhetlen folyománya az, hogy a főváros élén oly főpolgármester álljon, aki iránt mind a korona, mind a városi polgárság bizalommal viseltetik; s minthogy ezen célt elérhetőnek hiszem a központi bizottság szövegezésével, azt elfogadom. (Éljenzés jobbfelől.) Földváry Mihály: Általánosságban nem fogadhatja el Steigernek azon állítását, hogy a kormánynak joga van befolyást gyakorolni a főváros ügymenetére. Igenis én is beismerem, hogy a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is a közigazgatás menete felett őrködni s ezt gyakorolhatja aként, mint a megyékben, hogy fölkövetelheti a jegyzőkönyveket s meggyőződhetik, vájjon a törvény korlátái közt mozgott-e a törvényhatóság? De a szót „befolyás“ nagyon óvakodva kívánom használtatni, mert én a kormány befolyásától minden áron, minden körülmények közt, megakarom menteni a fővárost, mert szerintem a szabad mozgás egyedüli biztos emeltyűje a korszerű előhaladásnak. Pártolom a különvéleményt. (Helyeslés balfelöl.) Máttyus A. A vitának súlypontját két főkérdésre fektetem: vájjon az úgynevezett államközigazgatási érdek kívánja-e azt, hogy a fővárosban a kormánynak egy közege a javasolt módon és jogokkal mint ellenőrző közeg működjék és vájjon a főváros autonómiája, helyes közigazgatása, megtűr-e oly közigazgatást, minő javaslatba van hozva. Mielőtt az elsőre felelek, sajnálkozásomat fejezem ki, hogy több kormánypárti szónok következetesen úgy tüntette föl az állami közigazgatást s annak érdekét, mint amely különösen megóvandó, mint amely elkülönített valami, az önkormányzat rendes medrén kívül eső, annak rendes faktorával ellentétbe helyezendő. Ezen felfogás a centralisták felfogása, azok felfogása, akik az államból egy élettelen mechanizmust akarnak csinálni, ahelyett, hogy egy életteljes organizmust teremtenének. Több szónok, mint legfőbb érvet, a jelen javaslatban megalkotandó főpolgármesteri intézmény mellett ismételve kiemelte az állam különös érdekeit, az állami közigazgatás érdekeit. Nem tudom, mi az az állami közigazgatás, ha nem egyéb, mint a fennálló törvények végrehajtása; például az adóügyre, a véderőre, az iparügyekre vonatkozó törvények végrehajtása. Nem tudom, mi kell ezen törvényeken kívül és miért kell ennek ellenőrzésére a kormánynak oly hatalommal felruházott közege, mint a minő a főpolgármester. A jobboldal nem képes a gyakorlatból igazolni, hogy a most jelzett érdekek, amelyeknek törvénnyel biztosított végrehajtására rámutattam, teszik szükségessé ez intézményt. Sőt merem állítani, hogy a főispán urak legkevésbbé foglalkoznak ezen érdekekkel. Nem tudok rá esetet, hogyha pl. az ipartörvény, vagy az adótörvény végrehajtása körül ellentétek merültek volna fel az önkorkormányzattal bíró törvényhatóságok és a főispán közt, a főispán visszavezérelte volna a törvényhatóságot kötelessége teljesítésére. A főispán ezen dolgokkal nem foglalkozik; pedig ez az állami közigazgatás; ennél én más közigazgatást nem ismerek. Azt csak nem állítják a túloldalon ülők, hogy az állami közigazgatáshoz tartozik egyszersmind a pártérdekeknek való szolgálattétel is ? (Felkiáltások a sz. b.: De az is oda tartozik!) Vannak állami érdekek,
