Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
7 feszített szorgalommal törekednek eleget tenni — s habár a munkák nagy halmaza és a napról-napra növekedő teendők mennyisége a rendszeresített munkaerőkkel kellő arányban nem állanak is — mindamellett a közigazgatási ügyvitel kielégítő ellátását biztos kilátásba lehetne helyezni, ha ennek két körülmény nem állana útjában. Az egyik a helyiségek általánosan ismert elégtelensége, a másik az ügykezelési rendszer korszerűtlensége. Az előbbire vonatkozólag nem szükséges bővebben szólani, s ha csak egyszerű utalás történik arra, hogy a fogalmazó személyzetből 6-an—7-en vannak egy szobába beszorítva, hogy még e szűk helyiség sem biztos számukra, mert némely ügykezelési ágazatok mellőzhetetlen igényei miatt a hivatalos helyiségek beosztása folytonosan, de mindig hátrányosan változik, hogy már a folyosók is hivatalnokok elhelyezésére igénybe vétetnek, hogy a nagyszámú bizottmányok ülései helyiségekkel nem rendelkeznek, s nem ritkán ugyan egy órára és helyre két-három bizottmány is egybehivatik, hogy némely kebelbeli hivatalok a városházán kívül vannak elhelyezve: akkor fölöslegessé válik annak bebizonyítása, hogy ily körülmények között gyors eljárás csak képzelhető is legyen. De sokkal nevezetesebb gátló akadálya a végrehajtásnak és eljárásnak azon régibb időkből átvett belső ügykezelési rendszer, mely az 1848-dik év előtti időben igen célszerű lehetett, most azonban már sok tekintetben egyenesen a közigazgatás érdekébe ütközik. Nem is említve tüzetesebben, hogy a jelenlegi ügykezelési rendszer mellett az egyéni felelősség eszméje majdnem, teljesen ki van rekesztve, e kezelés egyszerű leírása által bárki is meggyőződhetik arról, hogy ma az egész terjedelmében tarthatatlan. Ismerkedjünk csak meg vele. A postán beérkező ügyiratok reggel a főpolgármester által átvétetnek. Igen kívánatos volna, ha a főpolgármester vagy helyettese a naponkint beérkező ügyiratok tartalmával megismerkedhetnék, vagy azokat rendesen áttekinthetné: ámde ez kivihetetlen, mert a főpolgármester egyik napon úgy, mint a másikon, még az ünnep- és vasárnapokat sem véve ki, mindenféle ülésekkel — tanácsi, bizottmányi — közgyűlések, konferenciákkal annyira el van foglalva, hogy a fennebbi célra csak a reggeli 8 órától 9 óráig terjedő idő állhat rendelkezésére, de ennek is legnagyobb részét a nagyszámú felek által személyesen előadott panaszok, kívánságok és kérések meghallgatása veszi igénybe és így a postán érkező ügyiratokról csak felületes, a kebelbeli hivatalok beadványairól alig szerezhet magának tudomást s kellő tájékozást. Ugyanez áll több tekintetben a tanácsnokokra nézve is, kiknek mindegyike egy bizonyos közigazgatási szak élén áll ugyan, de nem összpontosulnak nála az illető szakot érdeklő minden tárgyak, hanem ezekről úgy a főpolgármester, mint a tanácsbeliek csak a tanácsülésekben nyernek tudomást, hova az ügydarabok néha napok elteltével kerülnek és akkor is a tárgyak rendkívül nagy száma miatt csak felületesen terjesztetnek elő. Itt már egy bizonyos centrifugai
