Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

257 de épen azon ok, hogy t. i. a vagyon fluctuál, hogy a nagyobb adőtfizetőség esetleg, véletlen körülmény folytán áll be, már maga igazolja, hogy a fővárosban az elv keresztülvitelével, épen a vagyon természeténél fogva, sem nemzeti irányra, sem intelligenciára számítani nem lehetne. De tovább megyek s azt állítom, hogy nálunk azok, kik az adólajstrombán mint legnagyobb adótfizetők vannak bevezetve, nem is a legnagyobb vagyont képviselik. Az összes adó Pest városában 1871-ben tett 4,310.000 frtot, az 1200 legtöbb adótfizető összes adója pedig hiteles kivonat szerint 980.000 frt. Az arány­talanságon felül vegyék tekintetbe, hogy Buda-Pesten van egy nagyrésze oly birtokoknak, amelyek adómentesek és így az adózók lajstromában elő sem fordulnak. Az összeg, amelyet ezen új építkezések adóként fizetnének, ha a törvény által mentesítve nem lennének, 1872-re 543.000 frtot tesz, tehát az összes virilisek adójának felét. Azt állítani tehát nem lehet, hogy nálunk első sorban az adólajstromba bevezetett egyének képviselik a nagy vagyont. Ezen­kívül Pesten van csoportosulása a tőkepénzeseknek és — akik természetesen nem választhatók — az erkölcsi személyeknek, Pest városában magában, Budát nem számítva, az erkölcsi személyek 849.000 frt adót fizetnek. Midőn tehát az erkölcsi személyeknek és az adómentes vagyonnak adója sokkal több, mint az összes viriliseké, akkor nem áll az, amit sokan állítanak, hogy az adólajstrom garancia arra nézve, hogy Pesten a legnagyobb vagyont kép­viselőknek befolyását fogjuk biztosítani a virilis intézmény által. Azt nem szükséges indokolni, hogy nem azon egyének azok, kik az említett vagyon különleges természeténél fogva hirtelen meggazdagodván, a legtöbbet adózók lajstromában szerepelnek, a közügy, a közadminisztráció és a nemzetiség fentartása iránt a legnagyobb érdekeltséggel viseltetnek, fővárosunkban nem­zetiségünk és a közügy iránti érdekeltség, valamint a jó adminisztrációra való képesség a közép osztálynál, a polgárságnál keresendő. Én ezeket hátrább tenni igazságtalannak, de a főváros magyar szelleme és jó adminisz­trációja tekintetéből is határozottan károsnak tartom. Ha ezek után azt kér­dem, mi az ok, melynél fogva ez intézményt mégis beakarják hozni a fő­városba, azzal felelhetek magamnak, hogy az elvet akarják megmenteni, azt kívánják, hogy a főváros ugyanazon alapon szerveztessék, mint az ország egyéb törvényhatóságai. Ha ezen argumentum áll, miért alkot az ország Buda-Pest fővárosára nézve egy külön törvényt? (Élénk tetszés.) Ha ezt azért teszi, mert a főváros viszonyai mások, akkor a következtetés merőben helytelen, mert ahol a körülmények, a viszonyok különbözők, ugyanazon elvet helyesen alkalmazni nem lehet. Podmaniczky módosítványára az a megjegy­zésem, hogy egyrészt azt állítani: „én ellene vagyok a választás minden meg­szorításának“ másrészt pedig megszorítani akarni a választást, nem követ­kezetesség. De továbbá nincs oly összeíró küldöttség, mely azt a qualifika­­cionális lajstromot összeállíthassa s nincs választó, ki azon számtalan osz­tályra ágazó választást helyesen eszközölni képes. Mellőzve minden egyéb okot, minthogy sem nem helyes, sem nem hasznos, hazánk és nemzetiségünk 17 Főváros egyesítése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom