Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)

Tartalom

253 királyi városokba is, hol semmi múltja, semmi félteni valója nem volt. Nem értem, miért kellett a virilisek intézményének bevitele által egy új nemét az arisztokráciának és pedig épen azt, amely valamennyi közt a legönzőbb, kapzsibb és legdölyfösebb, a pénzarisztokráciát megteremteni ott, hol a pol­gárok között készen volt azon jogi egyenlőség, amelyet az arisztokratikus testületek folytonos dekomponálásával vén Európánkban is megtestesíteni törekszik az emberiség szelleme. Reményiem, hogy a mostani képviselőház oly szellemben oldja meg e nagy kérdést, aminőben annak megoldását a legközelebb érdeklettek, t. i. maguk a főváros lakosai, kívánják, az állami közigazgatás és kormányzat érdekei nem gátolják, sőt kívánatossá teszik; a főváros anyagi és szellemi érdekei pedig és a jelen s jövőre ható magasabb politikának exigentiái megkövetelik. A fővárosok polgárai e napokban Wahrmann által kérvényt adattak be a házhoz, amelyben épen azok, akik a legnagyobb adót fizetők sorából a legtöbb valószínűséggel jutnának be a fővárosi bizottságba, kijelentik azon kívánságukat, hogy Pestre nézve a tiszta és valódi képviseleti rendszer meg ne csonkíttassék. Mondám, hogy a fővárosi bizottságnak a tiszta képviseleti rendszer alapján leendő megalkotását nem gátolják az államnak sem köz­­igazgatási, sem kormányzati érdekei.^* Az állami közigazgatás érdekében tökéletesen közömbös, bármiként alakított bizottság válassza is a végrehajtásra megbízott tisztviselőket, mihelyt azoknak minden iránybani felelőssége törvény által biztosíttatik s a felelős­ségnek gyakorlati keresztülvitelére nézve a kellő törvényes eljárási út és mód megadatik. Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy a képviselőtestületek mikénti megalakítása nem lehet közömbös a kormányzat és az állampolitika érdekében. Erre ez a válaszom: bármely kormány politikai működésének terrénuma a törvényhozás termeiben foglaltatik, a törvényhatóságok határaiban a kormány feladata már nem politizálni és párthívek toborzásán mesterkedni, de adminisztrálni és pedig úgy, hogy az ország törvényei pártkülönbség nélkül mindenki javára és ellenére részrehajlatlanul, gyorsan, pontosan és jól végre­hajtassanak. (Hosszas élénk helyeslés.) / A magasabb állami kormányzat szempontjából is egészen közömbös, tehát, minemű módon szerveztessék a fővárosi bizottság. De nem közömbös az, sőt nagyon is vitális érdekű a törvényhatóság beléletének, önügyei kor­mányzatának szempontjából. E téren arra van szükség, hogy minden fővárosi érdek és pedig a legkitűnőbb személyesítőiben megtalálhassa képviseletét. Én azt hiszem, hogy e cél a választhatók számának nem megszorítása, de minél inkább kitágítása által közelíthető meg. Nem állítom, hogy a legfőbb adót­­fizető 1200 egyén közül ne lehetne sok kitűnőséget választani; de azt merem állítani, hogy a virilisek legnagyobb urai közül többen előkelő megvetéssel néznek majd alá a helyhatósági életnek előttük béka-egér harcaira, a pénz emberei pedig majdnem kivétel nélkül csupán addig, s csupán azon téren vesznek majd részt a hatósági ügyek tárgyalásaiban, ahol és ameddig azokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom