Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
223 adással, hogy a miniszteri törvényjavaslatban körülírt provisóriumot célszerűnek nem ismerjük el; ugyanis: A 13. § a rendőrséget a rendőri és rendőrbirósági törvények megalkotásáig, illetőleg addig, míg azt a 11. § értelmében az állam átveszi, jelen szervezetében meghagyja ugyan, de kimondja egyszersmind, hogy a mostani rendőri személyzet az időközben netalán tartandó tisztújításon új választás alá nem esik. E szerint a rendőrség a minisztérium közvetlen rendelkezése alatt nem áll; de egyszersmint azon függésből is kivétetik, melyben a tisztújítás által a törvényhatóság iránt eddig létezett. Ily viszony mellett rendes közigazgatás lehetetlen, mert elméletileg fentartatik ugyan a törvényhatóságok felelőssége, de gyakorlatilag csakugyan korlátlan hatalommal ruháztatik fel a rendőrség, kivált miután a rendőri önkény ellen kilátásba tett azon correctivum is hiányzik, mely a rendőri bíróság felállításában fekszik. A rendőrség a városi közigazgatásnak minden ágait magában foglalja, a katonaállításnak, adóbehajtásnak, árvaügynek és a város saját vagyona kezelésének kivételével, sőt a rendőrszemélyzet azon közeg, mely szintúgy a felsőbb rendeleteknek, mint a városi határozatoknak végrehajtását eszközli. Ily abnormis állapot tehát, melyben tulajdonképen minden közvetlen függésből kiemeltetik, nem tartható. És ha még azon rendőri törvénynek és azon rendőri bíróságnak életbeléptetését csak rövid hónapok után is lehetne reményleni, eltiirhetők lennének a jobb jövő reményében a jelen bajai; de miután azon tömérdek teendők halmazában, melyek az országgyűlésre várnak, erre kilátás nem lehet és a 11. § is a rendőrség egységes állami kezelését a két város egyesítésétől, a 12. § pedig bizonyos előleges intézkedésektől teszi függővé, előre látható, hogy a provisórium megszüntetése egyhamar bekövetkezni nem fog. Ily körülmények között a provisóriumba, melyet a törvényjavaslat életbeléptet, megnyugvást találni nem lehet és nem marad egyéb hátra, mint választani a kettő között, úgymint: vagy vegye át az állam a rendőrség egységes kezelését a két városban, bár azoknak egyesülése előtt azonnal, a törvény megalkotása után a mostani személyzettel együtt; vagy ha az előleges intézkedések nélkül nem lehet, maradjon a rendőrség ugyanazon függésben a két város hatóságától, melyben addig létezett, essenek a rendőrség hivatalnokai is úgy választás alá, mint eddig, azaz maradjanak egészen törvényhatósági tisztviselők. Akár az egyik, akár a másik mód szerint baj nélkül lehet elvárni azon intézkedéseket, melyek a törvény által kilátásba tétetnek ugyan, de még megalkotva nincsenek. Ezek azon észrevételek, melyeket a mélyen tisztelt ház elébe terjeszteni polgári kötelességünknek tartottuk; ámbár többnyire egyezőleg azon nézetek