Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
214 házához benyújtva s mely javaslatnak két első pontja jelzi a fővárosok egyesítését következő szövegezéssel: 1. §. Buda és Pest sz. k. fővárosok egyesíttetvén: Buda-Pest főváros elnevezéssel ezentúl egy törvényhatóságot fognak képezni. 2. §. Ó-Buda mezőváros a Margitszigettel együtt Pest-Pilis-Solt megyék területéből kikebeleztetik és Buda-Pest területével egyesíttetvén a főváros hatósága alá helyeztetik. A 7. § a fővárosok összes önkormányzati és közigazgatási költségeit, valamint a közvagyonnak különleges vagy együttes kezelését. A 82. és 83. §-ok az átmeneti intézkedéseket tartalmazzák. A 84. § Ó-Budáról, hogy a főváros a kincstári haszonvételeket, javadalmakat megválthatja, a közlegelőbeli kérdéseket pedig választott bíróság döntse £l legrövidebb idő alatt. A három város együttes bizottmánya áthatva azon magasztos eszmétől, meiyegy nagy főváros által magának az országnak kölcsönöz tekintélyt ; valamint érezve azt is, hogy Pest, Buda és Ó-Budának szerencsés egybeolvasztásával ezen városok lakosait a testvéri szorosabb kötelékeken kívül, még a gyakorlati élet különböző érintkezései is erősebben fűzvén egymáshoz, az egyesülés erkölcsi szintúgy, mint anyagi közös; izmosodást igér biztos alapokon; ezért csak örömmel találkozik a bizottmány jelen törvényjavaslattal, mely mindezen nagy mozzanatú szempontok elérhetésére nézve, ezeknek életerejéről kíván gondoskodni. És mégis nem minden aggodalom nélkül nyúltak a három város küldöttei ezen különös fontossággal bíró kérdés megoldásához, mely épen a legközvetlenebbül érdekeltek, e város lakói irányában, annyi megszokásokat — ezeknek, mint a szülői házhoz, a család tűzhelyéhez való ösztönszerű ragaszkodásukat — a századokon át lefolyt múlthoz oly mérvű kegyeletes érzületeit tünteti fel, miszerint megsértve e nemes indulatokat, a kitűzött cél épen nem volna helyesen elértnek mondható, ha az a városok lakosainak nem egyszersmind megnyugtatásával oldatnék meg. 'S Ezen érzületi viszony nehezítette meg különösen a vegyes bizottmánynak különben sem könnyű feladatát. Az egyesítésre nézve csak elvet mondani ki, talán a határvonal iránypontján nagyon is innen maradtak volna; míg ismét ezen a ponton, mi több, rögtönözve messze túl menni oly intézkedés által, mely annyi ezernek egyéni nyugalmát zavarná meg, épúgy, mint dolgokat is bonyolítana össze, (melyek természetöknél fogva már magukban nehezebben legombolyíthatók) egészen idáig menni ismét nem akarhattunk. Egy középút megkisértésének szüksége lépett e szerint előtérbe, melyet a bizottmánynak szerencsésen feltalálni kettős feladata volt. \Oda törekedtek tehát a városok küldöttei, hogy az egyesítés a legközelebb hozandó fővárosi törvényhatósági törvényben necsak elvileg mondassák ki, hanem egészen megközelítve azon nézpontot, melyből a törvény
