Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
194 1871. december 1. Bizottmányi előterjesztés a budavárosi közgyűléshez az egyesítés tárgyában. 52. Tisztelt közgyűlés! F. év május hó 8-án tartott közgyűlésből bizottság lett kiküldve oly célból, hogy a fővárosok részére hozandó municipális törvény, illetőleg annak főbb elveire nézve nyilatkozzék.^,]? bizottság jobbnak látta megvárni, míg a törvényjavaslat a minisztérium részéről elkészül, mert az egybehívott enquéte bizottság által megállapított szöveg nem nyújtott biztos alapot a bírálatra, aminthogy csakugyan sok és lényeges részekben meg is lett változtatva. E körülmény, úgy hisszük, eléggé indokolja a látszólagos késedelmet. Ami már most magát törvényjavaslatot illeti, mindenekelőtt szem előtt tartottuk azon főelvet, hogy Buda városa és annak közönsége köteles e törvényjavaslat iránt a legnagyobb őszinteséggel minden aggályait és nehézségeit kimondani, mert e törvényjavaslat foglalja magában Budának jövőjét, határozza és irányozza annak sorsát hosszú évek sorára. Van e törvényjavaslatban két olyan intézmény tervezve, melyre nézve a főváros már egyszer nyilatkozott és pedig: a főispán és a virilis-szavazatok, mely utóbbi, habár valami szelidebb formában, a jelen javaslatba is felvétetett. E nyilatkozatra, melyben a fővárosi közönség — és pedig az általános municipális t.-c. a XLII. t.-c. 1870. alkotása alkalmából — mindkét intézmény ellen indokoltan felszólalt, most bátran hivatkozunk és feleslegesnek tartjuk, hogy az ott elmondottakat e helyütt ismételjük. Szükségesnek látjuk ellenben nehány általános megjegyzést és észrevételt előre bocsátani. 1. Az egész törvényjavaslatot a legridegebb összpontosítás szelleme lengi át. Erre mutat a népszerűtlen főispáni állomás alkotása, a polgármester hatáskörének indokolatlan megszorítása, a tervezett kerületi elüljáróságok csupán csak egyoldalú, tudniillik végrehajtó működése, végre az árvaügyeknek egészen szükségtelen egyesítése. A merev központosítás keresztülvitelét, mi hazánk jelenlegi politikai és társadalmi viszonyai között nemcsak indokolatlan, de egyenesen károsnak tartjuk, de a magyar sz. kir. városokkal és kivált a két testvér fővárossal szemben igazságtalanság is, mert amint egyrészt Magyarország városai emlőin nőtt fel ama csekély számú, de egészséges polgári elem, mely minden állami létnek és közművelődési fejlődésnek legbiztosabb talpazata és kútforrása, úgy másrészt a valódi demokráciának egyedüli nemzője, — az úgynevezett szab. kir. városok mindig helyt állottak, ha az állami rend és törvényes állapot
