Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
180 szakaszok által a törvény, legyen az egységes és legyen abban számok sorrendje szerint mindazon § beiktatva, mely szerint a főváros kormányoztatni fog; mely megjegyzés után áttérünk a törvényjavaslat 7. §-ára. Ezen §-ban az foglaltatik, hogy „a főváros összes önkormányzati és közigazgatási költségei közös és aránylagos hozzájárulás útján fedeztetnek.“ Minthogy ezen §-ból nem lehet megtudni azt, hogy az említett aránylagosság mihez méressék és így bal magyarázatokra szolgáltathat okot, ezen aránynak mily összegből való keletkezése határozottan kiteendő volna. A II. fejezet a fővárosi rendőrségről szól, melyre a bizottmánynak észrevétele nincsen. A III. fejezet a fővárosi törvényhatósági bizottságról intézkedik. E fejezetben találkozunk azon institúcióval, mely a virilis szavazókat felállítja. Ez irányban bizottmányi tárgyalás folytán a közgyűlés már 1870. évi 19.009. sz. határozatában nyilatkozott azáltal, hogy ezen elvet elejtetni kívánta s ily irányban az országgyűléshez feliratot is intézett. A bizottmány tehát az idő rövidsége miatt az akkor felhozott érvek ismétlésébe nem bocsátkozván, csak azt kívánja példáival élesebben kitüntetni, miszerint a fővárosra alkalmazott eljárási mód szerint azon célnak mérve, melyet a kormány a virilis szavazókkal maga elébe tűzött, hogy t. i. a nagyvagyonú osztály a törvényhatósági bizottságban felerészben képviselve legyen, eléretni nem fog. Ugyanis: a 17. § szerint a fővárosi bizottság tagjainak száma 400 lesz, melynek felét, tehát 200 tagot a 18. és 24. §§-ok szerint alakítandó választó kerületekben a legtöbb államadótfizető jogosítottak választják s egy-egy kerületből 20—30 ilyen virilis tag választathatik. Ezen §§-ok szabályai szerint foganatosítandó választásnak eredménye az leend, hogy noha egyes választókerületekben a legtöbb adótfizetők közül 100-nál is több lakik, ily egyes választókerület megválasztatván a kerületére jutandott 20—30 virilis tagját, a többi 70—80 legtöbb adótfizető kimarad, mert más kerületben konskribálva nem lévén, meg sem választathatik. Ellenben más egyes választókerületekben nagy összeg adótfizetők nem létében virilissé fog választatni olyan egyén, ki azon kerületben legtöbb, pl. 60—70 frt adót fizet: mig az elébb példakép felhozott kerületben az 1000 frtnyi adótfizetők is nagy számmal kimaradnak. A IV. fejezet a közgyűlésekről intézkedik, mely intézkedések tekintetében észrevételt általában nem tehetünk s így csakis az 50. § az, melynek intézkedései ellen a főváros felette nagy háztartásánál és a hivatali személyzet nagy számánál fogva, úgy, miként 1870. évi 19.009. sz. a. az országgyűléshez intézett feliratban bőven kifejezve volt, határozottan ellene kell mondanunk. Ugyanis ezen 50. § idézi a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XL11. t.-c. 47. és 48. §§-ait, melyeknek elsejében megnevezvék azon tisztviselők, kik a közgyűlésen üléssel és szavazattal birnak, a 48. §-ban pedig a felszólalást biztosítja, s felhívásra a szólási kötelezettséget kiterjeszti az összes városi, sőt tiszteletbeli tisztviselőkre is.
