Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
139 A bizottság tisztelt tagjai tehát a felügyelet és ellenőrködés nehéz tisztét a főispánra kívánják ruházni; tőle várják, hogy rendet tartson a fővárosi tisztviselők között, őt kívánják felelőssé tenni mindenért, mi a közszolgálat terén történik vagy nem történik, vagy máskép történik, mint ahogy kellett. Kívánhatják is ezt a főispántól teljes joggal, mert a törvény a folytonos felügyeletet és ellenőrzést a főispánnak szoros kötelességévé teszi. De vájjon eljárhat-e a főispán e tisztében, ha ő nem a törvényhatóság élén, nem is annak szerkezetén belül, hanem folyvást azon kívül áll ? Oly törvényhatóságnál, melynek közigazgatási ügyei számra évenkint a 40.000-et meghaladják, a scontrális székek bármily gyakori tartása a közigazgatás rendes menetét nem igen fogja előmozdítani. Bármily gyakran fog a főispán a polgármester, a tanácsnokok és egyéb hivatalok irodáiban megjelenni, itt legfeljebb egyes, nála netán bejelentett esetekben fog magának fölvilágosítást szerezhetni, de az összes és legfontosabb teendők nagy része beláthatlan és ismeretlen marad előtte. És ha egyet-mást tapasztal, mire a közgyűlés figyelmét irányozni kívánja, ha vizsgálódása eredményéről annak, kit az elsősorban érdekel, a közgyűlésnek számot adni akar, azt mindenkor ne szóval, hanem csak terjedelmes írásbeli közlemények útján tehesse? Avagy minden minisztérium a fontosabb rendeletek tartalmáról, melyek a fővárosi hatósághoz intéztettek, a főispánt is értesítse, hogy azok mikénti foganatosításának végére járhasson? Viszont ha a közgyűlés maga akarja a főispánt hatáskörébe eső dolgokra figyelmeztetni, ezt mindenkor csak jegyzőkönyvi kivonat közlése vagy átirat útján tegye ? Mindezek oly kérdések, melyekre nem lehet másképen, mint határozott nemmel válaszolni. Minden fontosabb tárgy a közgyűlésen fordulván elő, kell hogy az ügyállás iránt a főispán magának ott szerezzen közvetlen és alapos tájékozást. A tanácsnokok előadásaiból, az ezek fölött megindított tárgyalásokból ismerheti fel csak, vájjon szükséges-e, mily alapon és hol közbenjárnia. Az itt merített tapasztalás fogja a főispánt legjobban útbaigazítani arra nézve, vájjon nem kell-e magát a minisztériumot egyik vagy másik rendeletének módosítására vagy épen visszavételére bírni, mielőtt az a közgyűlésen felolvastatnék, vagy nem kell-e és miképen a képviselőtestület irányában közbenjárnia, hogy valamely keletkezőben levő súrlódást és ennek a közéletben mindig sajnos következményeit megelőzze? És itt eljutottunk azon ponthoz, melynél a főispánnak az elnöklésből kirekesztésénél mérvadóknak tekinthetett okokat kell taglalnunk. Ezen okok háromfélék lehetnek: először is a bizottság többségének tisztelt tagjai netán attól tartanak, hogy a kormány közege a hatóság élén ennek egész működésére és belügyeibe is oly befolyást gyakorolhatna, mely az alkotmányos élet akadálytalan fejlődésével ellenkezvén, csak folytonos súrlódásokra szolgáltatna alkalmat és emez állítások igazolására a legfőbb érveket a megyéknek 1847-ik év előtti történetéből merítik. Legyen szabad
