Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
99> Legelőbb is azon meggyőződését nyilvánítja a bizottság, miszerint nemcsak célszerűbb, sőt múlhatatlanul szükséges volna, hogy a királyi városokra nézve egy külön, úgyszinte a megyékre s más hasonnemű törvényhatóságokra nézve is egy külön törvénycikk alkottassék, melyek mindegyike, a minden törvényhatóságra egyaránt illő általános meghatározásokon kívül, csak az öntárgyának (megye vagy város) sajátságaihoz alkalmazandó rendelkezéseket tartalmazzon s tüzetesebb szabványok által, valamint annak szükségeit s kívánatait, úgy a kor és kormányzás igényeit is kellően kielégítse. Múlhatatlan ezen elkülönítés, mert a város és megye közt lényeges különbség létezik, mind keletkezésük, mint történelmi múltjuk miatt. A város egyetlen tömör községből, a megye több községek összvegéből áll, a városban a polgári, a megyében a földbirtokos és földmíves elem túlnyomó, a város majdnem kizárólag az ipar, kereskedés, tudomány és művészet, a megye főleg a gazdászat érdekeit képviseli, a városban kisebb terjedelménél s aránylag nagyobb műveltségénél fogva könnyebben, a megyében nagy területű és a sokfelé ágazó nemzetiségi, vallási s más érdekek és rangkülönbség miatt nehezebben és különböző eszközökkel elérhető a jó közigazgatás. Végre, valamint helyeslendő, hogy a minisztérium a községekre nézve külön törvényjavaslatot készített, úgy eléggé indokolt, hogy a királyi városokra nézve is egy külön törvénycikk alkottassék, követve az 1848-iki törvényhozás példáját is, mely a megyék és városok rendezését külön-külön törvénycikkekben kezdeményezte. Mindezen érvek folytán remélhető is, hogy közóhajtásra maga a minisztérium vagy az országgyűlés ezen okszerű elkülönítést önként is eszközölni fogja; mi azonban, ha már addig nem valósulna, míg a t. közgyűlés ez ügybeni feliratát véglegesen megállapítja, a bizottság úgy véli, hogy ebben a képviselőház felkérendő lenne, miszerint a minisztériumot a királyi városokra nézve egy külön törvényjavaslat beadására utasítsa. Legkomolyabb aggodalma és lényeges észrevétele van a bizottságnak a miniszteri törvényjavaslat azon terve ellen, miszerint a királyi városokra nézve is, mint a megyékben, főispánokat akarna behozni s ezeket oly hatalommal és előjogokkal kívánja felruházni, melyek még egyrészt a kormányzás érdekében nem szükségesek, másrészt a törvényhatóságok jogait, tekintélyét s hatáskörét túlságosan megszorítnák s az önkormányzatot majdnem egészen megsemmisítenék. Nem akar a bizottság annak vizsgálatába bocsátkozni, van-e szükség a megyékben is oly főispáni hatalom felállítására, milyen e törvényjavaslatban terveztetik, de azt határozottan, mert alaposan véli állíthatni, miszerint a királyi városokban sem ily teljhatalmú, sem áltáljában főispánra, semmi szükség nincs, sőt ezen új intézmény nemcsak felesleges, sőt egyenesen káros lenne, mert a nagyobbára ugyanazon elemekből álló városokban a rend, összehangzás és törvényesség érzete aránylag úgyis élénkebb lévén, mint a sokfelé ágazó s gyakran ellentétes részekből összeidomított megyékben, a városokban tehát 7*
