Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
96 a hatósági törvényjavaslathoz; remélte, hogy kötelességszerü tiszteletteljes kérelmét siker koronázandja s a beterjesztendő törvényjavaslat elvei a sajátszerű viszonyok számbevételével fognak megállapíttatni. De aggódva látja, hogy ezen reményei nem teljesültek, mert a magas kormány által a mélyen tisztelt képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat a köztörvényhatóságok rendezését oly módon célozza foganatba venni, hogy a törvényjavaslatban kifejtett elvek szerint rendezendő bármely városi hatóság, különösen Pestváros hatósága egész szervezetében megbéníttatik s feladatának többé meg nem felelhet. Pestváros hatósága ezen kormányi törvényjavaslatot is beható tanulmány tárgyává tette, s azt bizottmányilag megvizsgáltatván a közgyűlésileg főelemeiben elfogadott bizottmányi jelentést hiteles másolatban kegyes figyelembevétel és tájékozás végett a mélyen tisztelt képviselőház elé terjeszti. Azonban megragadja az alkalmat a végre, hogy a mélyen tisztelt képviselőház előtt megtegye tiszteletteljes észrevételeit a kormányi törvényjavaslatra általában s annak főbb elveire. Nem hiheti e hatóság, hogy üdvös eredményeket lehessen elérni oly törvénnyel, mely a századok óta természetileg külön elemekből s egymástól lényegben eltérő, de fejlődésében is különböző eredményt felmutató köztörvényhatóságainkat sajátosságaiknak figyelembevétele nélkül kívánja rendezni, s meg van győződve arról, hogy Pest városának sohasem váland előnyére, de igenis nagy és pótolhatatlan kárára lesz ezen törvényjavaslat, mely midőn törvényhatósági és községi jogait és teendőit kellőleg el nem különíti, mint törvényhatóságtól még azon jogokat is elvonja, melyek a községi törvényjavaslatban a legcsekélyebb községeknek is megadatnak. Da ha már a törvényjavaslat általánosságban is ily méltó aggályokat kelt s Pestvárosa jövőjét kétessé teszi, annak részletei még sokkal több veszélyt rejtenek magukban a hatóságra nézve. A vagyoni személyes képviselet elve, mely szerint a törvényhatósági képviseletnek felerésze azokból alkottatnék, kik a hatóság területén legtöbb adót fizetnek, célszerű, sőt üdvös is lehet a síkföldön, a megyékben, hol köztudomás szerint a műveltség zömét szintén csak a külön törvényhatóságokká alakult sz. k. városok lakói képezik, s ezeken kívül az értelmiség s a közügyek iránti érdeklődés csaknem egyedül, mindenesetre elsősorban a földbirtokos osztálynál található. De a városokban nem a birtokosság azon egyedüli osztály, mely e szép tulajdonságokkal rendelkezik, nincs is elsősorban hivatva arra, hogy túlnyomó számban döntőleg folyjon be a közügyekbe. A városokat a szorgalmas iparos s a tanulmányozás útján szerzett ismeretei után élő művelt középosztály emelte tisztes állásba s főleg Pestvárosát nem milliókkal rendelkező egyes lakói, hanem azok juttatták első helyre, kik akár házi munkájukkal, akár szellemi müveikkel járultak a közjóiét előmozdításához. És igy sem célszerű, sem kívánatos nem lehet az, hogy oly egyének,
