Gárdonyi Albert (szerk.): A főváros egyesítésére vonatkozó okmányok gyűjteménye (Budapest, 1913)
Tartalom
86 szab. kir. városokban egy-egy választókerület választó lakosságának minimuma 200 választó legyen. 4- szer. A főispáni méltóság a szab. kir. városokra alkalmazva, hazánk fennállása óta egészen új intézmény és mi ezen méltóságot demokratikus alapon álló kormányformák közepette különösen a szab. kir. városokban feleslegesnek tartjuk. Ha mindazonáltal ezen méltóság felállításával azon cél elérése tűzetett ki, hogy parlamentáris kormányrendszerünknél fogva minden törvényhatóságnál a felügyeleti jog gyakorlására, — de csakis erre, — a kormány alkalmatos közeggel rendelkezzék és másrészről, hogy a felsőház rendezése esetére a szab. kir. városok főispánjai annak tagjai leendnének s így alkalmas közegül szolgálnának arra is, hogy szab. kir. városoknak a megyéktől lényegesen különböző viszonyaikat az országgyűlés előtt felderítve, új törvények alkotásánál a városnál szerzett ismereteiket érvényesíthessék, részünkről ezen intézményt nem ellenezhetjük, hatáskörét pedig azon főfelügyeletre és ellenőrködésre kiterjesztendőnek ismerhetjük, melyek közjogi tekintetben ezen törvényjavaslat szerint a szab. kir. városok számára fentartvák; de nem lehet a közgyűlésnek elnöke és a szab. kir. városok község személyesítője, mely helyet önkormányzati joggal biró szab. kir. városi törvényhatóságnál egyedül az első választott tisztviselő, a polgármester tölthet be; ellenben határozottan ellen kell mondanunk oly főispáni minden befolyásnak és hatáskörnek, melynél fogva jelen törvényjavaslat szerint a szab. kir. városok vagyonának kezelésébe döntőleg befolyhatna, választott tisztviselőket, nemcsak vizsgálat folyamában, hanem végkép elmozdíthatna s helyettük másokat nevezhetne, sőt némely, a városra felette nagyfontosságú tiszti állomást már eleve végleg maga tölthetne be. Ily főispáni hatáskör s annak nyomása alatt a törvényhatósági és szab. kir. városokban a községi autonómia meghalt s nevének sem haszna, sem értelme nem leend. 5- ször. Jelentésünk elején általánosságban ezen törvényjavaslat főhiányául említők azt, hogy a szab. kir. városoknak méltán követelhető figyelembevételük mellőztetett. Részletesen kitüntetik ezen hiányt, továbbá az önkényt felmerülendő viszásságokat egész a szélsőségekig a törvényjavaslat III-dik fejezetének szakaszai. Állításunk igazolására világos példát szolgáltat a 44. §., mely szerint vármegyékben, székekben, kerületekben és vidékeken az önkormányzat fontosabb ügyeinek közgyűlési tárgyalását a törvényhatóság állandó választmánya készíti elő stb. stb. A törvényjavaslat ezen szakaszainak intézkedéseiből és az a szerint alakítandó állandó választmány szervezetéből és teendőiből következtetjük, hogy ezen állandó választmányok képezendik a határozottan megnevezett törvényhatóságok kebelében az eddigi közgyűléseket. Figyelemmel az 1848. évi XXIII. t.-c. elveire, melynek alapján kellenék ezen törvénynek alkottatni, azon következtetést kell vonnunk, hogy végre már
