Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Budapest nagyvárossá fejlődése (1849-1919)
létesült, és Pesten, majd nem sokkal később (1862-ben) Budán is kiépült a gázvilágítás hálózata. 1867-ben megépítették Pest első nagyobb, bár csak ideiglenesnek szánt vízmüvét (Buda még sokáig kis vízművektől kapta az ivóvizet), 1866-ban megindultak az első közúti lóvonatok, 1870-ben gőzhajtású siklót építettek a budai várnegyedhez, 1873-ban pedig fogaskerekű vasutat, hogy fokozottabban bekapcsolják a budai hegyvidéket a város forgalmába. A növekvő város egyre inkább központjává vált a magyar kultúrának és az abszolutizmus ellen az 50-es évek végétől egyre nyíltabb eszközökkel küzdő nemzeti mozgalomnak is. A városban ezekben az években többségre jutó magyar elemet még a régi német polgárság egy része is támogatta ebben a harcban, mivel az ország politikai függősége sértette gazdasági érdekeit. Az 1867. évi osztrák—magyar kiegyezés után a magyar uralkodó osztály politikai és gazdasági okokból egyaránt a főváros gyors fejlesztésére törekedett: nagyszabású városfejlesztési törvény született, és a városépítési munkák irányítására létrehozták a várostól független, a miniszterelnök irányítása alá rendelt Fővárosi Közmunkatanácsot. Nemzetközi tervpályázat eredményeinek alapján 1872-ben megkezdték a főváros részletes szabályozási tervének kidolgozását. 1872-ben Budát, Pestet és a hozzájuk csatolt Óbuda mezővárost törvényesen, jogilag, majd 1873-ban gyakorlatilag is egyetlen várossá egyesítették. A kiegyezést és a városegyesítést ünneplő fővárosi burzsoáziának azonban szembe kellett néznie a tőkés gazdaság kibontakozása és különösen az ipar gyors fejlődése következtében megjelenő proletariátussal és a budapesti munkásmozgalom első szervezkedéseivel is. 1868-ban megalakult a még lassallánus irányítás alatt álló Általános Munkásegylet, melyben azonban csakhamar — nem utolsósorban a párizsi kommün hatására is — egyre nagyobb szerephez jutottak a már marxista alapon álló internacionalisták. 1870-ben és 1871-ben már nagyszabású sztrájkokat szerveztek, tüntetések zajlottak a város utcáin: a munkásság a párizsi kommün hőseit ünnepelte. És ha a kormánynak ezért a Munkásegylet vezetői ellen indított pere kudarcot vallott is, azt sikerült megakadályoznia, hogy az egylet valódi politikai párttá szerveződjék át: az alakulni készülő munkáspártot a kormány azonnal feloszlatta, és a munkásság még évekre politikai szervezet és képviselet nélkül maradt. A nagyváros kibontakozása A főváros egyesítésének időpontjában Budapest már kétségtelenül Magyarország legjelentősebb közlekedési gócpontja volt. Részben ennek következtében itt volt a legnagyobb áru-, hitel- és munkaerőpiac. Budapest volt a legnépesebb gyárváros az országban, városképét, közművesítését tekintve a legvárosiasabb város. A magyarországi gazdasági élet önállósodási igényei már a kiegyezésben is nagy szerepet játszottak, és ilyen központi funkciói révén ezek az igények legerősebben Budapesten jutottak kifejezésre. Ezért nem meglepő, hogy egész Magyarország viszonylatában a főváros társadalmának volt a legpolgáribb szerkezete. Az ,1873-tól az első világháború végéig eltelt közel fél évszázad alatt Budapest helyzete tovább erősödött, már nemcsak Magyarországon, hanem bizonyos fokig egész Délkelet-Európára vonatkozóan is. Az 1873-ig már kialakult kezdetekhez képest a század végére már teljesen kibontakoztak a várost minden szempontból gazda37
