Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
A tervidőszak összes ipari beruházásából 80% jutott a vidék, 20% pedig Budapest iparának fejlesztésére. 1954-re — az ötéves tervidőszak végére — Budapest súlya az ország állami iparában, a foglalkoztatott munkások száma alapján (az 1938. évi 53%-ról) 44%-ra csökkent. Arányát tekintve tehát a budapesti ipar veszített valamelyest súlyából, jóllehet az itt dolgozó munkások száma 1949 és 1954 között rohamosan, évente átlagosan mintegy 24 000 fővel gyarapodott. A termelőerők ésszerűbb elosztása tekintetében 1954 óta nem történt lényeges előrehaladás. Az 1955—1960. években az 1950—1954. évi 20%-kal szemben az ipari beruházások 29%-át fordították a budapesti ipar fejlesztésére, bár a fővárosban beruházott összeg elsősorban a műszaki színvonal, a termelékenység növekedését célozta (és ezt tekintetbe véve a budapesti beruházások részarányának növekedése egyáltalán nem negatív jelenség), mégis ezt a foglalkoztatottak számának további jelentős mérvű — jóllehet a vidékinél kisebb arányú — növekedése kísérte. 1954 és 1960 között az állami iparban dolgozó munkások létszáma Budapesten 63 000 fővel (20%-kal), ugyanakkor vidéken 98 000 fővel (25%-kal) gyarapodott. 1960-ban az 1954. évi 44%-kal szemben az ország munkásainak 43%-át foglalkoztatta a fővárosi állami ipar. Az ipartelepítés kérdése az MSZMP VII. Kongresszusa óta ismét előtérbe került. ... Budapest a szocializmus útján. Szerk.: Központi Statisztikai Hivatal Budapesti Városi Igazgatósága (Budapest 1962). 33—36. I. XXXIV. Részletek a tervgazdasági osztály jelentéséből a tanácsnak a főváros demográfiai és munkaerő helyzetéről 1968. április 26. A népesség számának alakulása Az 1960. évi népszámláláskor az 526 km2 területű Budapesten 1805 ezer (km2-ként 3434) lakos élt, vagyis az ország népességének 18%-a. Ez az arány az európai fővárosokkal összehasonlítva viszonylag magas. A népességszám alapján akkor Budapest [volt a] kilencedik az európai nagyvárosok között. A népességfejlődés függvénye az iparosításnak, a differenciált fizikai és szellemi munkalehetőségek alakulásának, a városiasodásnak, amelynek ütemét a gazdaságpolitikai célkitűzések lényegesen befolyásolják. Az ország gazdasági rendjében és termelés-szerkezetében végbement változások hatása kifejeződik a népesség számában is. Budapest népessége a legutóbbi két népszámlálás között — az 1956—1957 évek mintegy 90000 főnyi külső vándorlási vesztesége ellenére — 214 000 fővel, azóta 1968-ig további közel 180 000-rel növekedett. A fővárosi lakosság 19 év alatt annyival gyarapodott, mint Debrecen, Pécs és Szeged városok jelenlegi népessége. ... Az első ötéves terv idején — 1950—1954 között — igen gyorsütemű (évente 2,2%-os) volt a főváros népességgyarapodása. Ehhez a vidékinél többnyire előnyösebb budapesti munka- és életkörülmények következtében a vándorlási különbözet mellett akkor még a természetes szaporodás is hozzájárult. 123
