Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
13 f értékű segélyből volt kénytelen megélni. A lakás, tüzelő, ruházat és ennivaló minden család legelemibb életszükségleteit képezi és a fentemlített nagyon csekély átlagösszegekből a főváros csupán egyiknek, vagy másiknak kielégítéséhez tudott hozzájárulni. Az állandóan válságos gazdasági viszonyok következtében a székesfővárossal karöltve dolgozó magánjótékonyság sem volt képes a minden más létfenntartási lehetőség nélkül maradt segélyre szorulók ínségét lényegesen enyhíteni. A székesfőváros téli ínségenyhitő tevékenysége ilyformán mindössze annyi segítséget jelentett az ínségesek számára, hogy megmentette őket a szószoros értelmében vett éhhaláltól, de fizikumuk lassú pusztulásától — ami az éhezéstől és fázástól elcsigázott szervezet ellenálló képességének állandó gyengülését, a munkaerő állandó csökkenését jelenti — nem volt képes őket megmenteni. ... A helyzetet nagymértékben súlyosbította az a veszedelem is, amire már a múlt év október hó 31-én kiadott s már említett Végrehajtási Utasításban rámutattam, hogy a munkaképeseknek huzamosabb időn át ellenszolgáltatás nélküli segélyezése erkölcsileg romboló hatású és amellett még lehetetlenné teszi a segélyezettek köréből a munkakerülőknek a kiválasztását. Ezt a fővárosra és az egész magyar társadalomra nézve egyaránt nem csekély veszedelmet jelentő állapotot a tavaszi idő beállta sem enyhítette. ... Már pedig a folyó év még hátralévő részében a székesfőváros 1932. évi ínségenyhítő tevékenységének költségeire előirányzott összegből már csak átlagosan napi 7 f segély jut egy-egy ínséges személy támogatására. Ebből a néhány fillérből egy-egy ínségesnek még a legminimálisabbra redukált létfenntartási szükségleteit sem lehet kielégíteni. ... A Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörténeti Intézetének Archívuma. 666. f. 1/1932/3. öe. XXII. A Kommunisták Magyarországi Pártja Budapesti Bizottságának röpirata 1936 nyarán Munkások! Dolgozók! Elvtársak! Most van 22 éve annak, hogy a burzsoázia megindította az imperialista világháborút. A tőkések világégést rendeztek, hogy a népmilliók lemészárlásával újabb kizsákmányolási területet rabolhassanak, hogy más népek leigázásával hatalmasabbak legyenek. Az irtózatos szenvedések, és a pusztításokkal folytatott háborúval nem oldották meg a rablógazdálkodásuk okozta tőkés válságot. Ellenkezőleg, a válság, az egymás közti ellentéteik még súlyosabbak. De élesedtek az osztályellentétek is, mert a dolgozók milliói nem akarnak rabszolgasorsukban éhen pusztulni. Amire a burzsoázia a fasizmusba menekül. A fasizmus, a munkások, minden dolgozók leggonoszabb ellensége, a szabadságjogok eltiprója, lázasan készíti elő az új tömegmészárlást, az új háborút. Hogy az embermilliók újabb legyilkolását megakadályozzuk, meg kell szerveznünk a minden dolgozók fasisztaellenes népfrontját. A fasizmus elleni harc háborúellenes harc is! 107
