Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
Tiltakozik a közgyűlés ama szándék ellen, hogy a kistisztviselők és munkások fizetését akár egy fillérrel is leszállítsák, mert az általános drágaság mellett ezek a kisfizetések és bérek nem elegendők a mindennapi megélhetésre. ... Budapest Főváros Levéltára. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1931. okt. 2. XXL Részletek Sipőcz Jenő polgármester felterjesztéséből a belügyminiszterhez a főváros szociális és közjótékonysági tevékenységéről 1932. július 15. ... Ma az a rendkívüli körülmény állítja szinte leküzdhetetlenül nehéz akadályok elé mindazokat, akiknek hivatása a ... szociálpolitikai feladatok megoldása, hogy a világgazdasági válság következtében a munkaképes, dolgozni akaró emberek milliói nem tudnak sem a saját szakmájukban, sem valami más munkakörben elhelyezkedni: nem képesek a maguk és családjuk létfenntartásáról gondoskodni. A munkanélküliség égető problémája az egész világot foglalkoztatja, a gazdag Egyesült Államokat és Európa leghatalmasabb államait épp úgy, mint a mi szegény kis csonka országunkat. Amíg azonban Európa államainak túlnyomó része óriási anyagi áldozatokkal, alaposan előkészített és állandóan tovább fejlesztett szociálpolitikai intézkedésekkel és rendszerrel küzd a gazdasági krízis következtében előállott munkanélküliség ellen, addig nálunk Magyarországon mindeddig csak a hatóságok közjótékonysági tevékenységének nagyobb arányú kiterjesztésével igyekeztek a munkanélküliség által okozott nyomort enyhíteni, mert nálunk ebben az irányban az intézményes, egységesen megszervezett intézkedések még ma is hiányoznak. A közhatóságok közjótékonysági tevékenysége legalább egy tengődési minimum feltételeit igyekszik biztosítani önkéntes és könyörületből folyó adakozással azok részére, akik közjótékonysági támogatás nélkül maguk fenntartani képtelenek. ... Az 1931—32. év telén az egyre fokozódó munkanélküliséggel párhuzamosan növekvő nyomor úgy az országos kormányzatot, mint a helyi közigazgatási hatóságokat súlyos feladatok elé állította. ... A főváros téli ínségenyhítő tevékenysége összesen 22-féle segélynemre terjed ki, amelyeknek költségeire a főváros 1931. november hó 1-től 1932. március hó 31-ig 4 300 000 pengőt fordított. A kerületi elöljáróságok szegényügyi nyilvántartásában 1931. év október hó 1-én 37 051, 1932. január 1-én már 60 237, március hó 1-én 68 482, 1932. június hó elsején pedig 63 321 ínséges család szerepelt, akiknek létfenntartása kizárólag, vagy legalább is túlnyomó részben csak közsegélyek utján volt biztosítható. Ha ezt a számot a szokásos 3,5 átlagos szorzószámmal megszorozzuk, úgy leszögezhetjük azt a megdöbbentő tényt, hogy Budapesten jelenleg 230 000 lélek szorul segélyre, tehát majdnem minden negyedik ember rá van utalva a hatóság támogatására. Ha az öt téli hónapon át ínségenyhítés céljaira felhasznált összegeket egybevetjük ezzel a számmal, megállapíthatjuk, hogy a főváros ínségakciója a segélyre szorultak nagy tömegeinek még a tengődési minimumot sem biztosíthatta, hiszen egy családra öt hónap alatt átlagosan számítva összesen 70 P[engő], egy személyre pedig 20 P segélyösszeg jutott. Napokra átszámítva, egy-egy család átlag napi 46 f [illér], egy személy pedig átlag napi 106
